12.2 C
Budapest
szerda, április 21, 2021

Béke az asztalnál

Tudtad?

Lukasz Rebeka
dietetikus, csecsemő-szülő kapcsolati konzulens, a Kiskanál Kommandó alapítója Évek óta foglalkozik gyerekekkel, személyesen és online egyaránt segítve a szülőket. A célja, hogy a szülők etetés helyett megtanulják táplálni gyermeküket. Fő érdeklődési területe a koragyermekkori táplálási problémák és a hozzátáplálás. Nagy hangsúlyt fektet a legújabb szakmai ajánlásokra és a fejlődésre, ezért rendszeres résztvevője és előadója a hazai gyermekgyógyászati konferenciáknak. Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete Egészségértés díját 2018-ban vette át a Kiskanál Kommandóért, amely könyveit és kisokosait a Házi Gyermekorvosok Egyesülete és a Magyar Gyógyszerészi Kamara szakmailag ajánlja.

#5. BÉKE AZ ASZTALNÁL

Itt kezdődik és innen indul minden. Minden gyermek számára fontos, hogy az evés stressz-, és nyomásmentes helyzet legyen. Ez könnyűnek tűnhet, de valójában nem alap mindenhol, és ilyenkor jelennek meg az étkezési problémák. A szülőknek elsőként ezen a szinten kell dolgozniuk, hogy változás történjen.
Nem a gyereket javítjuk meg, nincs vele semmi baj, hanem újra hangoljuk az étkezési szituációkat, kialakítjuk az evés örömét. Van, ahol újra, van, ahol sosem érezte ezt a békét kicsi.
Bizalmat építünk: a gyermek bízhat a szüleiben, megnyugodtat, játszhat, évezheti az evést, és felfedezhet.
Felnőttként tudnunk kell, hogy a mi tudatosságunkkal hatással vagyunk a gyermek ételek iránti bizalmára.”
Gyakran azt kérik a szülők, nézzem meg, mi a gond a gyermekkel, miért nem eszik, miért dobál, miért mocorog, miért válogat, miért kell lekötni, miért tolja el a kanalat, miért unja 1 perc után? Miért öklendezik?
Miután az anamnézist és a részletes naplót átnézve látom, hogy a gyermek egyébként egészséges, majd az alapvető technikai problémákat elhárítottuk, amelyek:
-étkezési pozíció (lsd. korábbi poszt), ülés, tálca magasság, talp támasztva- ENÉLKÜL NINCS megoldás!!
-a hozzátáplálás első pár hete után nem szükséges, hogy a szülő etessen egy egészséges gyermeket, normális, ha ő akar önállóan enni (megtanítjuk önállóan, ügyesen enni, nem etetjük- tudjuk, hogy az „etetés” körüli harcok nagy része a gyermek autonómiájának sérüléséből fakad)
-megfelelő eszközök az önálló evéshez és biztonságos falatméretek, állagok, stbstb
jön az alap, amelyre nem gondolnak:
Ki ül a kanál/asztal másik végén? Mi is történik az étkezések alatt?
  1. -Mit tesznek azért, hogy a gyermek békében érezze magát evés alatt? Többesszám, hiszen ez a családra tartozik, nem csak az anyára.
  2. -Hogyan néz ki az étkezés, ki mit csinál? Hogyan kommunikálnak a gyermekkel?
  3. -Bíznak a gyerekben? Bíznak az éhségérzetben, hagyják, hogy éhes legyen evés előtt (éhezés és éhség nem ugyanaz..)
  4. -Nyomás/stressz/akár trauma alá helyezik, vagy helyezték valaha (pl.: „már csak 2 falat!” / „neked csináltam, edd meg!” / lefogás/ öklendezés/ rákiabálás/ hányás)?
  5. -Mondhat a gyermek nemet? A nem-nek ereje kell, hogy legyen, mert egy idő után a gyerek más eszközökhöz nyúl, hogy kifejezze, hogy ő ezt nem szeretné (pl. öklendezik)
  6. -Előfordul/t, hogy a szülők a gyerek felett beszélnek az evéséről („látod, nem eszi meg már megint!)?
  7. -Ismeri a gyermek az ételeket? Tudja, honnan jön a paradicsom? Tudja, hogy piros, kerek, magok vannak benne, szétfröccsen ha összenyomja, illatos, és sima a felszíne?
Nekünk, felnőtteknek, szülőknek hatalmas szerepünk van abban, hogy a gyermek hogyan éli meg az evést. Kényszernek, vagy feladatnak, esetleg örömnek?..
De kezdjük magunknál: a gyermek táplálása egy (szívás? )/munka vagy élvezet, öröm?
Ha nincs meg az alap, nincs mire építkezni. Ez a kiindulópont. A „kell” szót felejtsük el a gyermekétkezésnél! Ne hagyjuk, hogy bárki megfélemlítsen, hogy a gyereknek ennyit meg annyit „kell ennie”. Egyedül az ő jóllakottság érzete számít, ezt ne írjuk felül. Nem az étvágyfokozó meg a megtömés, figyelemelterelés és a junior ital a megoldás – a kalóriabevitel ne a gyerek akaratán kívül történjen-, hanem az éhségérzet kialakítása, a napi étkezési rutin megléte. Ha a gyerek nem egészséges, és azt mondják, „ennie kell”- ezt át lehet fordítani úgy is, hogy az autonómiája ne sérüljön, és élvezze az evést. Én ebben segítek.
Azt ajánlom a szülőknek, nézzenek rá az étkezésekre kívülről, akár videófelvétel segítségével. Vegyenek fel több étkezést, mintha ott sem lenne a kamera. Az egész szituációt, ne a gyermeket kizárólag.
Nézzék kritikus szemmel, és próbálják a kicsi helyébe képzelni magunkat. Ilyenkor a legtöbb családom sír, kiborul, és látják, hol a probléma, mi az, amin szükséges változtatni.
Sajnos sokszor látjuk ezeken a felvételeket a gyermek szája körüli folyamatos hadonászást, törölgetést, és a gyermek teljesen egyértelmű elutasítását: de a falat mégis bekerül. Ez így nagyon nem jó, hagyjuk egyedül enni, ne nyúljunk ebbe bele. Próbáljuk ki, milyen, ha apa például folyamatosan a szánkhoz nyúl, miközben eszünk: rettenetes érzés. Ráadásul 1 éves kor alatt a száj körüli ingerekre sok babának automatikusan kilökődik a nyelve, kitátja a száját. Így nem fog tudni hatékonyan enni.
Cél, és alap, hogy a gyermek bízhat a szüleiben, akik értik őt, ők is bíznak benne, és békéssé varázsolják az együtt töltött időt. Mert elsősorban az együtt töltött idő, az együtt elköltött étkezés számít, az, hogy mi van a tányéron, csupán másodlagos.”

WEBSHOP

MEGÉRKEZETT

Prémium szilikon termékek Amerikából

FRISS

VIP klub

Segítünk babád vagy kisgyermeked táplálásában.

error: Vedd fel a kapcsoaltot velünk, ha szeretnéd átvenni anyagainkat.