A hozzátáplálás legnagyobb hibalehetősége

-Mimi esete-

írta: Lukasz Rebeka, gyermek dietetikus, csecsemő-szülő kapcsolati konzulens jelölt

.

Mimi (nevezzük így) egy emlékezetes esetem. 1 éves, szoptatott, étvágytalan gyermek. Elmesélem, hogyan kezdett el enni és mi volt a háttérben valójában. Súgok: anyát nem hagyta nyugodni az ösztöne, annak ellenére hogy a neten megnyugtatták.

.

„A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve” – tartja a híres mondás, és igen, sajnos a baba táplálásánál sem elég, ha valaki a tanácsával segítene szeretne.

.

Egy bizonyos pontig elég a „tipp”. Ami általában működik, ha a tanácsot adó szülő/szomszéd/barátnő/anyatárs elmeséli, náluk mi történt, mi vált be és mi nem, hol szerzi be az alapanyagokat, hogyan készíti el, praktikákkal látja el a segítséget kérőt. Úgy általában, és tapasztalat útján, ami abszolút nem lebecsülendő! De vannak korlátai, hiszen:

minden baba más, más fejlődésmenettel, temperamentummal, körülményekkel, egészségi állapottal, személyiséggel, családdal.

.

Éppen ezért nem fér bele, ha egészségügyi tanácsokat adunk egymásnak anyaként. Ehhez kell a tudás, a gyakorlat, a tapasztalat, és a gyermek, család részletes ismerete.

A praxisomból egy esetet mutatok most be, ahol az anya ösztöne jól működött: segítséget kért és kapott. Én gyermekekkel foglalkozom, azon belül is hozzátáplálással és nem evő kisgyermekekkel ITT. 

.

ESETBEMUTATÁS

Mimi, 1 éves lány csecsemő, csak pürét fogyaszt (napi 1 alkalommal, zöldség vagy gyümölcs), de leginkább anyatejet. A gyermeknek áll a súlya, kicsit ingerlékeny, gyakran, sokszor elalszik rövid időre. Étvágytalan az anya elmondása szerint, és a mozgásfejlődése is kissé megkésett.

.

Az anya a következő tanácsokat kapta online a szülő csoportokban:

„Ebben az életkorban bőven elég az anyatej.”

„Nem kell kínálgatni, ha nem éhes, maximum egy kis almapürével ha meleg van!”

„Majd jobb lesz! Tápláld igény szerint, elmúlik ez a nehézség idővel!”

„Ez teljesen normális!”

„Azért nem hízik, mert most kezdett el járni, lemozogja!”

.

Az anya kimerült, tehetetlennek érzi magát. A tanácsok megnyugtatják, de szerencsére legbelül munkál benne az anyai ösztön, hogy ne hagyja annyiban ezt a dolgot és kérjen segítséget. Időpontot kér a házi gyermekorvosukhoz.

A gyermekorvosuk megvizsgálja, ajánl engem, így kerül hozzám a család. A gyermekorvossal egyeztetjük a szükséges vizsgálatokat: ilyenkor mindig az az első, hogy az organikus okokat kizárjuk, kivizsgáljuk.

Arra vagyunk kíváncsiak, hogy

-milyen a gyermek egészségi állapota (pl. vérkép, fizikális vizsgálat, stb.)

-milyen a gyermek emésztése

-milyen a gyermek tápláltsági állapota

-mi okozza az étvágytalanságot

-van-e az evésnek akadálya (pl. fáj neki? képtelen rá? hogyan nyel?)

Az orvosi rész elindul, én pedig ezzel párhuzamosan, -hogy ne veszítsünk időt -azt vizsgálom meg a gyermeken, (evésszituációs megfigyelésen ÉS hozzátáplálási intervenciós interjún),

  • Hogyan eszik (hogyan rág? hogyan nyel? a nyelve rendben? szimmetrikus? hogyan szopizik? hogyan fog? hogyan tartja magát? Hogyan tartja a fejét? Hol vannak a kezei? Milyen magas az asztallap? hogyan ül? hogyan iszik?)
  • Milyen körülmények között etetik? (helység, SZÉK, pozíció- extrém fontos, családi étkezések, eszközök, anya hogyan helyezkedik el a babához képest? )
  • Hogyan etetik? (a legnagyobb fókuszpont nálam, általában ez itt problémát okoz. Hogyan kommunikálnak? Milyen interakciós mintázatok vannak? Vannak elcsúszások? Az anya érti, a gyermeke mit jelez? Reagál rá? Jól reagál? Az apa hogyan viselkedik az asztalnál a gyermekkel? A tesók? A nagyi? A gondozónéni? Az etető személyeknek van az előéletében evészavar, ők maguk hogyan reagálnak ha Mimi nem eszik/nem kér?)
  • Milyen az étrendje- étrendi naplót vezet az anya egy ideig, majd kielemzem. Kiderül, hogy milyen a gyermek tápanyagellátottsága, miből van kevés, illetve sokszor előfordul, hogy sok (pl. megadózisos vitamin készítemények..)

Haladunk, közben Mimi gyermek-gasztroenterológiai vizsgálata is megtörténik, hogy kizárjunk olyan betegségeket, amelyek okozhatnak étvágytalanságot, súlyállást akár, vizsgálják a kalóriavesztést okozó állapotokat, felszívódási zavarokat.

.

A részletes anamnézisből, a vizsgálatokból és megfigyelésből kiderül, hogy Mimi

  • 6 hónapos koráig reflux-tünettel küzdött, akkor ez okozott evés-elutasítást többször is, de mára már nincs ezzel gondja (tehát nincs GERD-reflux-betegsége)
  • súlya nem túl jó  3,5 hónapja (catch down growth), hossza növekszik, de ez is lassabban
  • a szükséges kalóriamennyiség felét (!) kapja 24 óra alatt
  • az anya kimerült, fáradt, bizonytalan, és kezdi feladni- nincs motivációja, vannak interakciós elcsúszások a gyermekkel. Nem jól értelmezi az éhség-jóllakottság jeleket, a gyermeket kergeti a pürével (szó szerint), mikor leülteti, kifeszíti kissé a száját- ettől Mimi öklendezik.
  • az apa előrágja Miminek azokat az ételeket, amelyeket ő eszik esténként (felnőtt menü), ezt Mimi elfogadja, és kér még, de nem kap, mert az anya leteremti apát ezért- Mimi ekkor sír, megijed
  • Mimi csecsemő etetőszékében hátra döntve ül, szíjazva. A szék nincs a gyermek méreteire állítva. Lába lóg, az etetőszék tálcája a mellkasa magasságában van, a családi asztalra nem lát rá, őt máshol etetik magasan, konyhában, külön.
  • Mimi rágómozgást alig végez. Kezei ügyesek, csipesz-fogást használ. Viszont gyakran öklendezik
  • Kemény előke van a babán, ezt mindig próbálja levenni, de nem engedik neki
  • Rizspelyhet kap minden nap, de ezt sem fogadja el, ezért van, hogy cumisüvegbe teszik neki (szakember ajánlotta korábban!!! 🙁 )
  • Teljesértékű fehérjét (az anyatejen kívül) nem kap, gyakori allergének nincsenek bevezetve, pici babáknak való alapanyagokból álló püréket kínálnak neki
  • Mimi evés közben passzív fél, nem adnak kezébe kanalat, eszközt, tányért nem raknak elé
  • Szenzoros zavara nincs
  • Evészavara (még) nincs- ezt meg akarjuk előzni, mert esélyes lenne rá! Azonosítjuk a táplálási zavar fajtáját és ennek megfelelően kezeljük
  • Vashiányos anaemiája van, ez több tünetet megmagyaráz.
  • Evésen kívül is vannak problémák, Mimi alvásával. A többi területen (pl. gondozás, játék) jól működnek együtt a szülővel, kiegyensúlyozott

Sajnos a fentiek tipikus hibák. Egyik sem derülne ki laikus válaszadók számára. 

Felf.

Feltételezések:

  • Mimi a reflux miatt megtanulhatta, hogy ha eszik, az fáj, ezért most is elutasítja (posttrauma)
  • Az anya korábbi vetélései miatt óvni akarja a kislányt minden erejével, fél a felnövéstől, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás, Miminek már “nem lesz szüksége rá” (az ő szavai), és attól, hogy Mimi irányítson az evésben, ne ő
  • Az apa sikeresebbnek tűnhet az anya számára (hiszen Mimi mindig elfogadja amit ő kínál), ezért az anya legbelül haragszik az apára.
  • Mimi azt látja, hogy az evés kötelező, közelharc, és ő veszélyben van, ha nem eszik. Próbál kontrollt tartani, amíg csak tud.
  • Mimi nem ismeri az étrendünkben lévő élelmiszereket, így bizalmatlan irányukban.
  • Az anya számára a szoptatás az ősi erő forrása, aminek segítségével a gyermek “csak az övé” (az ő szavai). Titkon az anya maga is elutasítja a gyermek szilárd ételekre való áttérését (a szopt. megtartása mellett).
  • Mimi fogzása kicsit megkésett, a szájában nincs tapasztalata a bólusképzésben (falat lesz az étel, amit megrág, lenyel).
  • Túl nagyon az eszközök, a kislány nem tud a nyelésre, evésre koncentrálni (medencéje helyzete hátrabillentett, lába nem támaszkodik, stb).
  • Az allergének bevezetésének eltolása szintén az anya félelmein alapul.
  • Az apa inkompetensnek hiszi magát, annak ellenére, hogy reális elképzelései vannak, amelyek támaszt tudnak a tanácsadásokon anyának nyújtani (igyekezve, hogy ne ő legyen a “jó szülő”, anya pedig a “rossz”)
  • FTT: “Gyarapodási képtelenség, vagy súlyvesztés jellemzi, és amely organikus, magatartásbeli és környezeti faktorok együttes hatására vezethető vissza” (Oláh, 2018). Miminél nem az a helyzet, hogy rossz szociális körülmények között élnének és ezért nem kap enni, vagy lenne súlyosabb betegsége (bár az előtörténet számít), hanem az anya NEM ad számára megfelelő ételeket. A végeredmény ugyanaz: megáll a gyarapodás.
  • Az alvás zavarát okozhatja a napirend összevisszasága, de az étvágytalanság is. Az anya is akadálya lehet, hiszen ahogy mondta: “fél, hogy Mimi nem ébred fel, mint az előző babái a hasában..”
  • A fenti tényezők együttes hatása az oka a probléma megjelenésének, nem egyetlen ok.

.

A diagnózisok: regulációs zavar (táplálás, interakciós elcsúszások), táplálási zavar (FTT=failure to thrive, gyarapodási képtelenség kialakulóban, ebben az életkorban az egyik oka a nem megfelelő táplálás!! ), anaemia.

.

A közös célunk:

Mimi darabos ételt egyen önállóan, jó etetési pozícióban és eszközökkel, pozitív hangulatban teljenek a családi étkezések, a kislány korának megfelelő ételeket kapjon minőségben ÉS mennyiségben, gyakoriságban egyaránt. A vashiány rendezése.  Ülve egyen, ne kergessék, ne feszítsék ki a száját! Az anya jól tudja a gyermek gondolatait, jelzéseit „olvasni”, ráhangolódni és reagálni. A gyermeknek pozitív viszonyulása alakuljon ki az étkezések felé, ahol a szájával és az összes érzékszervével van lehetősége felfedezni, hogy a világ bizony finom.

Ehhez segítek nekik, ahol lépésekben haladunk, de határozottan és gyorsan.

.

Tanácsolom nekik, hogy

  • A szülők beszéljék meg a változásokat a családdal, egymás között és mindenkivel, aki a gyermekre vigyáz. Legyenek egy csapat, ha nézeteltérés van, ne a gyermek előtt vitázzanak róla.
  • Mimi anyukája beleegyezik az egyéni terápiába (pszichológus kolléga). Erre szükség volt, a múlt árnyai ugyan nagyon befolyásolták a folyamatot, de az én páciensem a gyermek volt, viszont anyának is szüksége volt segítségre.
  • Monitorozzuk szakemberekként Mimi növekedését, egészségi állapotát, fejlődését. Ha elakadás van, további szakembereket vonunk be (pl. gyógypedagógus, logopédus, gyógytornász).
  • Mimit napi 5x kínálják étellel, akkor is, ha nem kér, szokja meg, hogy odaülünk együtt az asztalhoz, és van lehetősége enni, ha akar.
  • Ha kér valamiből, adjanak neki. Ami ízlik neki, abból kapjon annyit, amennyi jól esik neki.
  • Egy-egy étkezés között 2,5 óra teljen el. Közte kaphat folyadékot, anyatejet is.
  • A szopit térben és időben elkülönítjük az asztaltól, megtartva szociális, védelmi és tápanyag funkcióját is, DE: Miminek segítünk rájönni, hogy jól lakhat egy finom gofritól is.
  • A rágásban segítünk a gyermeknek különféle eszközökkel, gyakorlatokkal, praktikákkal (örlőfogak területét ingerelve)
  • Az öklendezést minimalizáljuk, mert hosszútávú, negatív következménye lehet ha rendszeres „vendég”.
  • Anya elolvassa a könyvet, a recepteket használja, és a nagyon fontos cikkeket is- ismereteket szerez, hogy könnyebb legyen, és menjen önállóan is a gyermek táplálása hosszútávon.
  • Nem teszünk a gyermek szájába észrevétlenül semmit. Nem szíjazzuk be, nem döntjük hátra.
  • Nem etetjük, segítünk neki a megfelelő eszközökkel és pozícióval egyedül (de egy asztalnál, ami a családi asztal) enni.
  • Nem etetjük előrágott falatokkal (a felnőttek szájában lévő apró élőlények nem kerüljenek át akár fogszuvasodást okozva).
  • Az anya- gyermek interakciókkal, regulációs zavarokkal foglalkozunk
  • Segítek anyának, hogy rájöjjön, vajon miért infantilizálja Mimit: miért kap pici babáknak való püréket, alapanyagokat kizárólag? Mitől fél? Miért fél attól, hogy Mimi növekszik és már nem újszülött?
  • Miminek ételek garmadát vonultatjuk fel, ízletes fogásokkal, darabosan. De tunkoltatjuk pürébe, hogy könnyebben rágja- egyelőre ez sokat segít (pl. kapros-joghurtos szósz, házi ketchup).
  • Szeparált tányért és gyermek villát, spec. kanalat kap a baba. Olyan tálakat, amelyek nem csúszkálnak, kézrefoghatóak, és közvetlen előtte vannak.
  • Pozitív étel- kapcsolatot alakítunk ki: Mimi tapasztalatokat szerez, felfedezi minden érzékszervével a finomságokat: segít mosni a paradicsomot, leszedi az epret, locsolja a kertben a növényeket, gyúrja a kiflirésztát, anya fűszereket szagoltat vele, bevásárlásnál anya magyaráz és mutat, stb.
  • Jönnek a husik, a halak, a tejtermékek, a kiflik, a muffin, a fűszerek- a megfelelő darabban, gyakorisággal. Családi ételeket kap, átalakítva az ő számára. Így amit tapasztal szenzoros ingereket (érzi a fokhagyma illatát, látja ahogy anya paradicsomot vág , hallja a turmixot ahogy anya egyneműsíti a toszkán paradicsomszósz, stb.)- összeáll azzal, amit a tányérján lát. A kapott étel íze összhangban van a korábbi elvárásaival, és a család is hasonlót eszik, ezért van lehetősége megfigyelni, ki-hogyan eszik, viselkedik az asztalnál.
  • Az etetőszéket lecseréljük, olyanra, ami állítható: Mimi etetési pozíciója tökéletes lesz (részletek). Így már tud az evésre figyelni ( megj.: önmagában ez is okozhatott volna evés elutasítást, hiszen nem volt komfortos enni és nyelni eddig.).  Önállóan mozog, könyököl az asztalon, rálát mindenre, nem zavarja az előke (lecseréljük vékony, picire). Az etetőszék tálcája nem kell, az asztallaphoz toljuk Mimit.
  • Finger foodot és kisebb falatokat is kap, hiszen a keze ügyes, van csipesz-fogása. DE nem adunk iciripirici apró falatokat, ami öklendezést vált ki, és a rágást nem indítja be (hiszen nem is érzi, hol van a szájában a falat)
  • Az allergéneket bevezetjük, monitorozva (de nem keresve!) a tüneteket a gyermek-gasztroenterológus segítségével.
  • Ön-etetés ösztönzése: a gyermek aktív fél az evésben, nem passzív. Van lehetősége választani (van miből, nem egy árva vajas kenyér van előtte: ott van még 2 színű paprika , reszelt sajt, uborka holdacska is!).
  • Ő teszi az ételt a szájába, kezdeti fázisban az etető személy segíthet!
  • Nem etetjük cumisüvegből gabonapéppel. Speciális eszközzel tudja maga enni, DE áttérünk más fajtára, a rizskása nem babáknak való ebben a formában (a márka, amit kapott nem csecsemőknek készült, az arzén miatt veszélyes- részletek).

Nem az a cél, hogy a gyermek „meg legyen etetve”, így hozzájutvát a kalóriához és tápanyagokhoz. Ez az alap, amit biztosítanunk kell, de ehhez kell Mimi is! Foglalkozni kell ugyanúgy azzal,  hogyan etetik, hogyan eszik és mit ismer meg ebben az érzékeny, felfedezési periódusban.

.

HOl TARTUNK MOST?

Mimi mára gond nélkül eszi a spagettit is, és növekszik, mint a gomba. 2 hónap alatt mindenki felszabadultabb, nyugodtabb,  a gyermek egészséges, és a kezdeti nehézségek ellenére anya megerősödött: képes volt segíteni gyermekén, úgy, hogy

  1. bízott bennünk, szakemberekben- ahelyett hogy elfogadta volna a rossz helyzetet és feladta volna.
  2. bízott magában – ahelyett hogy elnyomta volna ösztöneit, hogy valami nincs rendben.
  3. és bízott Mimiben -akit egyetlen internetes tanácsot adó, megnyugtató válaszadó sem ismer, csakis ő.

Meglátta, hogy gyermeke valójában egy ügyes kislány, aki ugyan már nem újszülött, hanem egy nagyon határozott, kalandor gyerkőc. Aki szeret (l)enni, velük, együtt.