Rengeteg szülő úgy érkezik a gyermekrendelésekre azzal, hogy „nem eszik a gyerek/ válogat a gyerek!”. Ilyenkor a szülők gondolataiban megfordul rengeteg betegség, amelyet az interneten olvasnak: étvágytalanság, tejallergia, vashiány, súlyfejlődési zavar, stb.
Nézzük, melyek azok a jelek, amelyeknél fel kell, hogy merüljön egy komolyabb probléma az életkori válogatósságon kívül.
Bence (3 éves)
Bence szülei aggódnak, mert a gyermek kizárólag pürésített ételeket eszik. Nem fogad el semmilyen darabos ételt. A házi gyermekorvos rendben találta, ahogyan a védőnő is. Azt mondták, majd megszeret enni, ne aggódjanak miatta.
A szülőkön nagy a nyomás, mert nemsokára kezdődik az óvoda, ahol nem engednek majd a gyermeknek pürés ételt bevinni, és szerintük így nem fog tudni mit enni. Ők dolgoznak, csak 16 óra után fognak tudni érte menni. Ezzel a problémával érkeznek hozzánk a Gyermektáplálási Központba (itt van a központ, katt).
Anamnézis kiemelendő adatai:
A szoptatás jól ment, Bence 2 éves koráig gond nélkül, igény szerint szoptatott gyermek volt.
4 hónaposan kezdték meg a hozzátáplálást, híg pürékkel, az anya által adva a pihenőszékben. Amikor a pürék elkezdtek kisebb darabokat tartalmazni (7-8 hónapos korában, ekkor még mindig megdöntve etették Bencét, nagy előkével), öklendezett. Éppen ezért nem adtak neki darabos ételeket, mert a szüők ijesztőnek találták az öklendezést. Ezután Bence elkezdte korlátozni a püréket is.
Egy idő után csak a fehéres-világos-bézs színű püréket fogadta el. Ez az étrendje a mai napig, ami a szülők szerint rendben van, de az óvoda miatt aggódnak. Anya elmondása szerint Bence szereti, ha ő eteti, ez a különleges kapcsuk. Azt mondja, nem érti, minek kellene Bencének megérintenie az ételt, hiszen csak a tápanyagok számítanak, és ő ezt tudja neki etetéssel biztosítani. Az evés nem játék- mondják.
A fogmosásnál a gyermek tiltakozik. Nem tesz a szájába tárgyakat, nem rágcsált sosem, mindig öklendezett. Ha újdonsággal kínálják, megrémül, sír, elfut.
A súlya rendben van, bár sokszor küzd felső-légúti betegségekkel, fáradékony a gyermek.
Teendők:
-
Felmérni, milyen szakember szükséges Bencének és a szülőknek?
– házi gyermekorvos, akivel kapcsolatban vagyunk a követés miatt. Ő segít a gyermek táplálásterápiájában, vizsgálatokban, amikor ez szükséges lesz. A szülőket hozzá irányítjuk, hogy kiderüljön, Bence nem tud-, vagy csak nem akar darabos ételt enni (az orvos /néha fogorvos/logopédus segít megnézni az ajakféket, nyelvféket, mandulákat, nyelv mozgását, állkapocs mozgását, stb.). Szükség esetén kérünk labort.
– dietetikus: a meglévő pürék dúsítása, hiszen kevés szénhidrátot, vasat, B-vitamint kap a gyermek. Használandó lehet speciális kiegészítő is. Táplálási napló elemzése, ennek speciális kiegészítése elengedhetetlen. Felméri, kategorizálja a gyermek által elfogadott püréket (skálázás: imádja/elfogadja/nem szereti/nem ismeri).
– pszichológus: az ARFID kérdőív miatt valószínűsíthető a diagnózis, ezért mindenképp szükséges a pszichológus szakember. Az ARFID egy gyermekkori evészavar (ITT bővebben olvashat róla), ezek a gyerekek nem fognak újdonságot enni közösségbe kerülve sem, ha éhesek sem. Elkerülő/korlátozó táplálékbeviteli zavar.
Nálunk Bence evészavarra specializálódott dietetikushoz és pszichológushoz kerül, a HGyorvossal, védőnővel egyeztetünk. Felmerülnek szenzoros feldolgozási problémák is. A HGyorvossal, védőnővel egyeztetünk. Az ARFID-nak ez az egyik fajtája, nem önmagában egy probléma. Az ARFID előbb volt, mint a túlreagálás.
2. Felmérni, melyek azok a tényezők, melyek hozzájárulnak a problémához?
• mivel próbálkoztak a szülők eddig? Mi a legrosszabb, ami megtörtént (pl. erőszakkal etetés/lefogás/kiabálás/stb.)?
• milyen a szülők, a környezet etetési stílusa?
• az anya szoptatáshoz való viszonya milyen volt?
• hogyan működik együtt a család (gyermek-szülő megfigyelés): interakciós mintázatok, anyai és apai oldal.
3. Felmérni a gyermeket
• undorodik, fél, vagy elkerüli az el nem fogadott ételeket? Volt ezekkel valaha kapcsolata?
• az el nem fogadottakban van valamilyen közös?
• más körülmények között (máshol, másnak) jobban eszik Bence?
• szokott találkozni nem pürés ételekkel? Látja a szüleit enni (ők mit esznek)?
.
Amit mi tettünk, dietetikus, csecsemő-szülő kapcsolati konzulens, pszichológus, házi gyermekorvos:
A fentieken túl:
• ellenőriztük Bence fejlődését a megfelelő pct görbe (WHO, nem más) alkalmazásával.
• elkezdtük a szisztematikus deszenzitizációt, azaz olyan módszert követtünk, ahol Bence a saját tempójában megismerkedik érzékszervről érzékszervre adott darabos ételekkel (mivel kevés a szénhidrát, kevés a rágási tapasztalat, a vas, és a szenzorosság felmerül, ezért ezek: pirítós/banán/cheerios/vassal dúsított babakeksz/paradicsom/sült krumpli/mini fasírt). Ezekkel játszanak a szülők a megadott séma szerint, minden nap.
Bence imádja ezeket a játékokat, pár hét után eljut a tapintástól az archoz való közelítésen át a szájába tevésig. Soha nem mondják neki mostantól, hogy „edd meg!” „kóstold meg!”- és megtörténik mégis.
• szenzoros ingereket adunk a gyermeknek, homokozunk, sarazunk, gyöngyözünk, illatos játékokkal, mindennapi eszközökkel játszunk (szappan/kézkrém/fürdőbomba stb).
• kértünk egy őszi étlapot az óvodától, hogy azokat Bencével kezdés előtt megismertessük.
• vasat, C-vitamint, D-vitamint, rost modult építettünk be a gyermek étrendjébe.
Kiderült, hogy Bencének az orál-motoros készségei gyengék, de szerencsére szervi eltérése nincs, szájban lévő képletek életkornak megfelelnek. Speciális rágásterápiás eszközt adtunk neki, begyakoroltatva ennek módszerét. Elektromos fogkefére váltottunk, szívószálas kulacsra, lufikat, buborékot fújunk, jégkrémet nyalunk, ezzel segítve a szájon belüli érzékelést, a nyelv mobilitását.
Az is kiderült, hogy úgynevezett evésterapeutánál jártak már (nincs ilyen szakképesítés itthon..), aki homokozással gondolta az evészavart fel nem ismerve kezelni a gyermeket.
MIÉRT ALAKULT EZ KI?
Mindig több ok van a háttérben.
Tudtuk, hogy a fekve etetés, a nagy előke, az ételekkel való kapcsolat hiánya mind hozzájárultak a helyzet eszkalálódásához. Az öklendezést is felmértük, és elmondtuk a szülőknek, hogy nem jó a kevert állag (pürében darabok). Az öklendezés folyamatos evési traumákat okozott, amelynek esélye sem volt elmúlni, hiszen Bence nem gyakorolhatott, nem ingerelhetett úgy, hogy ez a reflex jobb legyen.
Az evési pozíciót beállítottuk: gyermekszéket szereztek be a szülők, amelyen biztosítható a kényelmes pozíció (talp a lábtartón, térd derékszög, medence előre billentve, asztallap köldök magasságban, stb.). Bence a családi asztalhoz került, ahol szülei együtt esznek vele, amikor csak lehet.
Az anyával a pszichológus külön beszélt elvárásairól, elképzeléseiről. Kiderült, hogy korábbi traumája miatt (testvérét elvesztette rákban, aki a „szeme előtt fogyott el”) kontrollt akar Bencén tartani, és az evés ennek az egyik megnyilvánulási formája. Bizonytalanul kötődik, ezért anya egyéni pszichoterápiája, kiegészítve családterápiával megkezdődött.
Itt tartunk 2 hónap után:
Bence pufit, pirítóst, áfonyát, banánt, fasírtgolyókat, párizsit, kakaót, főtt tésztát, a püréket, vizet fogyaszt önállóan. A család együtt eszik. A gyermek fejlesztésre jár (szenzorosság), az anya pedig egyéni terápiára. Bence tápanyagbevitelét figyeljük, ahogyan a tápláltsági állapotát is. A játékok evésterápiás módszerekkel kiegészítve folytatódnak a többi finomsággal. A gyermek együtt vásárol szüleivel, együtt sütnek, fagyit készítenek. Cukrászdába, pékségbe, all you can eat étterembe, piacra járnak. Az ARFID protokollok szerint pszichológus is foglalkozik a gyermekkel.
Az ARFID különbözik az életkori válogatós viselkedéstől.
Ez látszik az anamnézisben (félelem az ételekről, ételcsoportok elkerülése, vitamin, nyomelem, ásv.anyaghiány, szenzoros problémák, stb.). Más és más probléma hálózza be a család életét, amely lehetne egyébként más gyökerű is, nem feltétlen ARFID.
Lehetett volna
• kizárólag az anyai oldalról közelíteni,
• kizárólag a szenzorosságra gondolni és ezt kezelni,
• kizárólag tápláltsági állapotát rendezni készítményekkel-kiegészítőkkel,
de EGYIK SEM lett volna önmagában megoldás. A megoldás többrétű, team munkát igényel. Csakis így biztosítható Bence jól-léte. Amely nem áll meg a fejlődésének, tápanyagellátottságának biztosításán, igazi célja az önfeledt, stresszmentes evés, mindennapi helyzetre (szülinapi zsúr, étterem, stb). felkészítés, megküzdési stratégiák tanítása, hiánytünetek nélküli élet biztosítása, ételek bevitele az étrendbe, darabos, önálló evésre tanítás.
Tudom, ezt így nem minden esetben tanultuk az egyetemen, és sokszor a szakemberek időhiányról számolnak be.
.
Hogyan is lehetne ezt a 1O perces orvosi vizsgálaton felmérni?
Vagy a dietetikus hogyan mérje fel, hogy melyek a gyermekkori evészavar tünetei?
A pszichológus hogyan mérje fel, hogy a gyermeknek az étrendje megfelelő-e, ARFID-e?
A szenzoros szakember miért mondja, hogy evésterápiát folytat, mikor nem? NINCS ilyen képzés itthon, egy ARFID-os gyerekkel a paradicsom-homok pacsmagolás kevés lesz, mivel ő belül szorong.
Hogyan mérje fel a tápláltsági állapotot, elemezzen étrendet, adjon pszichés támogatást az, akinek ehhez nincs képzettsége? A szülő honnan tudja, kiben bízzon?
Éppen ezért szerencsés, ha összedolgozunk.
A kirakós 1-1 darabja vagyunk. Mindannyiunk tudása összeadódva a szülők szeretetével sikert fog hozni.
2 ajánlatunk van, hogy segítsünk.
-
HA ÖN SZÜLŐ, nézze meg a központot, ismerjen meg minket (EZ AZ, KATTINTSON). Az ország egész területéről várunk evésproblémával küzdő gyerekeket 0-18 éves korig. Komplexen mérjük fel, és a bizonyítékokon alapuló módszertannal segítünk. Fogjuk a kezét, jöjjön el, akár allergia, válogatósság, evészavar, cöliákia, hozzátáplálás a téma, várjuk szeretettel!
-
HA ÖN SZAKEMBER, szakmai napot szervezünk a témában arról, mi hogyan csináljuk. Mi a best practice a szakirodalom alapján, és melyek a tévutak. ITT A SZAKMAI NAP PROGRAMJA, INFÓK.
