Van egy evészavar, amely már nem csupán válogatósság, ez az ARFID. Komoly oka a kialakulásának egy napjainkban gyakori dolog, a diétáztatás.

A kutatások szerint az ételallergiás gyermekek körülbelül 40%-ánál jelentkezhetnek ARFID-tünetek. Ez arra figyelmeztet, hogy a táplálási és evési nehézségek ebben a betegcsoportban jóval gyakoribbak lehetnek, mint ahogyan a rutinellátásban felismerjük őket.

Az ételallergiával élő gyermekeknél gyakrabban írnak le:

• ételvisszautasítást és ételaverziót;
• szorongást;
• szenzoros és orális-motoros nehézségeket;
• korlátozott étrendi változatosságot;
• társas étkezési nehézségeket;
• növekedési és tápanyagellátási kockázatot.

Az allergénkerülés sokszor orvosilag szükséges, sokszor viszont nem orvosi indokkal történik helytelenül, vagy nem szoros kontroll mellett, diétán „hagyás” amit szakemberként látunk. A probléma ott kezdődik, amikor a kerülés kiterjed biztonságos ételekre, az étkezés tartós félelemmel jár, vagy a gyermek étrendje már az egészségét, fejlődését és mindennapi életét veszélyezteti.

A gyakorlatban ez így nézhet ki:

Marci története kitalált eset. Több olyan betegút elemeiből állítottuk össze, amelyekkel az ételallergiával, táplálási nehézséggel és ARFID-dal élő gyermekek ellátása során rendszeresen találkozunk. A történet azt szemlélteti, hogyan alakulhat át az orvosilag indokolt allergénkerülés fokozatosan a gyermek egész életét beszűkítő evészavarrá.

Marci 5 éves.

Kisebb korában kissé válogatós volt, de megfelelően növekedett, szívesen evett többféle péksüteményt, tejterméket, gyümölcsöt, néhány húsételt és köretet. Ám csecsemőkorától súlyos ekcémája volt. A szülei ezért akkoriban azt a tanácsot kapták, hogy a földimogyoróval és a többi olajos maggal biztonságosabb várni, lehetőleg hároméves koráig ne vezessék be számára ezeket (megj.: ma már tudjuk, hogy ez a földimogyoróra vonatkozó tanács idejétmúlt és káros. Súlyos ekcéma vagy igazolt tojásallergia esetén a jelenlegi ajánlások a földimogyoró életkornak megfelelő formájának korai, általában 4–6 hónapos korban történő bevezetését támogatják, szükség esetén előzetes allergológiai vizsgálattal és orvosi felügyelettel. Az allergén ételek éveken át tartó késleltetése nem előzi meg az allergia kialakulását. A földimogyoró későbbi bevezetése éppen a súlyos ekcémás csecsemőknél járhat elvesztegetett megelőzési lehetőséggel). 

Ám Marci kétéves korában elcsent néhány szemet az édesapja nassolnivalójából, földimogyorót evett. Röviddel később csalánkiütések jelentek meg rajta, az ajka pedig látványosan megduzzadt.

Irány az ügyelet, a család azt a tanácsot kapta, hogy Marci ezentúl egyszerűen ne egyen földimogyorót. Allergológiai vizsgálatot akkor nem javasoltak, sürgősségi tervet nem kaptak, és senki nem beszélte át velük, hogy egy következő reakció milyen tünetekkel járhat, illetve mikor kell adrenalint alkalmazni. (megj.: a földimogyoró elfogyasztását rövid időn belül követő csalánkiütés és ajakduzzanat ételallergiás reakció gyanúját veti fel. Ilyen esetben a további fogyasztást a kivizsgálásig valóban fel kell függeszteni, ám ez önmagában nem ad megfelelő biztonságot. Részletes kórelőzmény, célzott allergológiai vizsgálat, kockázatértékelés, írásos vészhelyzeti terv és a család oktatása is szükséges, ALLERGOLÓGUSHOZ KELL MIELŐBB MENNI – természetesen sürgős orvosi ellátás az első ezelőtt).

Marci édesanyja nem nyugodott, sok szülő számol be arról, hogy a megérzései nem hagyják nyugodni- keresni kezdett az interneten. Ekkor látta az egyik videónkat, ahol allergológus beszél arról, hogy mennyire fontos a vizsgálat, és mit okoz a kerülés, a nem megfelelő ellátás. Ez egy „Allergénbevezetés A-Z-ig videóanyagunkból lévő videó, ezt az anyagot azért készítettük, hogy a szülők és szakemberek ismerjék a fontos, új allergiás irányelveket (EZ AZ A VIDEÓ). Anya is megtudta, hogy étel elfogyasztását követő ajakduzzanat, csalánkiütés, légúti tünet, ismétlődő hányás vagy rosszullét esetén mielőbbi orvosi kivizsgálás szükséges.

Bejelentkeztek gyermekallergológushoz.

Itt nagyon helyesen először részletesen átbeszélték

• pontosan mit és mennyit evett a gyermek;
• mennyi idővel később kezdődtek a tünetek;
• mely szervek voltak érintettek;
• kapott-e kezelést;
• evett-e korábban vagy azóta földimogyorót;
• fennáll-e ekcéma, asztma vagy más ételallergia
• stb.

Marcinál a történet és a célzott vizsgálatok földimogyoró-allergiát támasztottak alá. Adrenalin-autoinjektort kapott, megtanulták a használatát, és írásos ellátási tervet vittek haza. Megbeszélték a címkeolvasást, a keresztszennyeződés kockázatát, az óvoda teendőit, valamint azt is, mely ételeket szükséges kerülni.

Ez utóbbi lényeges. A földimogyoró-allergia nem jelenti automatikusan valamennyi dióféle és olajos mag allergiáját. Indokolatlanul széles vizsgálati panelek és bizonytalan jelentőségű pozitív eredmények felesleges diétákhoz vezethetnek.

A friss szakirodalom külön felhívja a figyelmet arra, hogy az allergiavizsgálatok pontatlanságából és túlzott alkalmazásából eredő ártalom különösen súlyos lehet azoknál a gyermekeknél, akik már félnek az evéstől.

Viszont ami HIBA VOLT: MARCI IS VÉGIG OTT VOLT A RENDELŐBEN.

A felnőttek közben az anafilaxiáról beszéltek, elhangzott a fulladás, a légzésleállás,  a halál, az életveszély és a mentő, kórház szava. Édesanya sírt. Az orvos a szülőknek magyarázott, Marci pedig csendben ült mellettük.

Ötévesen ebből annyit értett meg:

Ha rosszat eszem, meghalhatok.

Az ételallergia valódi veszélyt jelenthet, ezért a családot pontosan és egyértelműen kell tájékoztatni.

DE:
A gyermek életkorának megfelelő bevonása ugyanilyen lényeges. A számára érthetetlen, ijesztő mondatokból könnyen kialakulhat egy általános következtetés: az étel kiszámíthatatlan és veszélyes.

Az új szakirodalmak szerint az ételallergia három, egymással összefonódó területen segítheti elő az ARFID kialakulását:

1. az allergiás reakciók és az orvosi kezelés sajátos terhei;

2. a tartós éberség és kerülés (hipervigilancia, ez egy olyan túlzott éberségi állapot, amelyben az idegrendszer folyamatos készenlétben van, és a legrosszabbra készülve állandóan a környezetet figyeli ártalmatlan helyzetekben is fenyegetést keresve);

3. a félelmi tanulás és a fokozott élettani készenléti állapot.

Ezek a folyamatok a gyermek és a gondozó evéshez való viszonyát egyaránt megváltoztathatják.

Anya elkezdett otthon nagyon szorongani. 

Marci édesanyja attól kezdve minden címkét elolvasott, nagyon helyesen. Megkérdezte az óvodai dolgozókat, hogyan készül az étel, külön tájékoztatta a nagyszülőket, a barátok szüleit és az edzőt. Mindig nála volt az autoinjektor. Ezek az allergiabiztonság helyes és szükséges elemei.

Közben azonban egyre nehezebben tudta elválasztani a szükséges óvatosságot a folyamatos veszélyérzettől. Marci jelenlétében újra és újra elmondta, hogy mitől fulladhat meg, mitől kerülhet kórházba, és mi történhet, ha valaki hibázik. Minden falatot ellenőrzött. Új ételt csak hosszú kérdezgetés után engedett meg, étterembe- gyerekzsúrra – utazásra egy idő után már nem mentek.

Ez a fokozott ellenőrzés sokszor a szülő kétségbeesett alkalmazkodási kísérlete, túlkontrollálás, mely csökkenti a szorongást. Az ételallergiás gyermek gondozója rövid idő alatt rengeteg felelősséget kap-, mert fel kell ismernie a reakciót, döntenie kell az adrenalin beadásáról, egyeztetnie kell az intézménnyel, olvasnia kell a címkéket, és más emberek biztonsági gyakorlatára is rá kell bíznia a gyermekét. Az EAACI irányelvében ezért a dietetikai támogatás mellett klinikai pszichológus bevonását is javasolják, amikor jelentős szorongás vagy megküzdési nehézség jelentkezik.

Marci családja pszichológiai támogatást ekkor nem kapott. Az édesanya a biztonsági szabályokra koncentrált, a saját félelmének feldolgozására alig maradt lehetősége. Az édesapa nehezen fogadta el a helyzet súlyosságát, időnként túlzásnak érezte a korlátozásokat, sokat veszekedtek (Marci füle hallatára: „Dehát meg fog halni, ha nem figyelsz!!”). A nagyszülők szerint a család túlaggódta az egészet.

Eközben Marci mindent figyelt.

És jött az ARFID
Marci egy idő után nem fogadott el olyan ételt, amelyet nem anya készített. Később az éttermi ételek is eltűntek. Ezután már a nagymama süteménye sem kellett, pedig korábban szerette.

A bolti termékekben jobban bízott, mert azoknak volt lezárt csomagolásuk és címkéjük. Elfogadott néhány péksüteményt, kakaót és tasakos gyümölcspürét. Ha egy megszokott termék csomagolása megváltozott, azt sem ette meg.

Ez kívülről márkahűségnek vagy szenzoros merevségnek tűnhet. Marci számára azonban a megszokott csomagolás a biztonság bizonyítéka lett. Ami másképp nézett ki, abban nem lehetett teljesen megbízni.

A friss szakirodalom pontosan ezt a folyamatot írja le: az allergiás reakció után az evés fájdalommal vagy félelemmel társulhat. Akár egyetlen erős élmény is tartós averziót hozhat létre. A veszélyérzet később túláltalánosodhat vagy ráterjedhet olyan ételekre és helyzetekre is, amelyek orvosilag biztonságosak lennének. A gyermek egyre több helyzetet kerül, a kerülés pedig rövid távon megkönnyebbülést ad. Ettől még erősebben rögzül, hogy csak az elkerülés tartja biztonságban.

Marci súlya előbb stagnálni kezdett, majd eltávolodott a korábbi növekedési görbéjétől. Az édesanyja ettől még jobban szorongott, még gyakrabban kérdezgette, még több falatot próbált megetetni vele. Az étkezések egyre feszültebbé váltak.

A gyermek pedig egyre kevesebbet evett.

Autizmus!?

Az óvodában észrevették, hogy Marci ragaszkodik ugyanahhoz a márkához, ugyanahhoz a csomagoláshoz és ugyanahhoz a tálaláshoz. Nehezen viselte a változásokat az étkezésben, és csak néhány ételt fogadott el. Felmerült az autizmus lehetősége.

A szűk ételválaszték, a szenzoros érzékenység és a változásokkal szembeni merevség valóban gyakrabban fordul elő autizmusban. Egyetlen viselkedési terület alapján azonban autizmusdiagnózis nem állítható fel. Ehhez a társas kommunikáció és interakció tartós eltéréseit, valamint a korlátozott, repetitív viselkedések szélesebb mintázatát is vizsgálni kell.

Az evési rugalmatlanság önmagában nem tesz egy gyermeket autistává (azonban autizmusban a gyakori szelektív evés valójában az ARFID, 75-80%-ban evési probléma látható autizmus esetén, ami külön kezelést igényel, ezzel foglalkozunk a központban kiemelten).  

NEM helyes, ha minden ételkerülést egyszerűen szenzoros problémának nevezünk.

Ezt a szülők nem tudták, ezért Marci szenzoros, mozgásos fejlesztésre került. Hetente többször jártak tornára, különböző ingerekkel találkozott, játszottak liszttel, babbal, de az ételválasztéka tovább szűkült. Ez nem meglepő. A félelemből fenntartott ARFID kezeléséhez a félelmet, a biztonsági viselkedéseket, a családi étkezési dinamikát, a tápláltsági állapotot és az allergiabiztonságot együtt kell érteni. Általános szenzoros fejlesztéstől ez a rendszer önmagában nem változik meg, hiszen ez egy más jellegű folyamat (ARFID, nem az idegrendszer ingerlése a kulcs). 

Autizmus és ARFID természetesen együtt is előfordulhat. Marci kitalált esetében a teljes fejlődési anamnézis és a klinikai vizsgálat nem mutatott más területen autizmusra utaló mintázatot. Evési viselkedését sokkal pontosabban magyarázta a földimogyoró-reakciót követő félelem, az allergiával kapcsolatos tartós készenléti állapot és a fokozatosan megerősödő kerülés.

Aztán fontos dolog történt: Az édesanya közben elolvasta az ARFID-ról szóló tájékoztatónkat, amelyből rengeteg szülőnek esik le a tantusz, felismerik, hogy ez lehet a gond (EZ AZ A CIKK). 

Végigment fejben anya a lehetséges tüneteken (nem kell, hogy mind igaz legyen!!):

• szélsőségesen szűk ételválaszték;
• erős ragaszkodás a megszokott termékekhez;
• új ételek kerülése;
• társas étkezések elutasítása vagy ennek szűkülése;
• növekedési megtorpanás;
• szenzoros alapú elutasítás, márkahűség és elkészítéshűség;

És van még itt valami, ami nem értett, nem tudta a választ:

• félelem az evés kedvezőtlen következményeitől??

Anya erre bement a gyermek szobájába, és elkezdett játszani vele. 

Marci sosem mondta, hogy fél az evéstől. Többnyire csak annyit mondott, hogy nem kéri, rossz, büdös vagy nem ugyanolyan. Az édesanyja mégis elkezdett másképp figyelni rá. Leültek a szőnyegre, és játékautókkal játszottak.

Marci autója egy útelágazáshoz ért. Az édesanyja a jobb oldali útra vezette volna.

– Ne, ne, ne! Arra nem lehet menni! – kiáltotta Marci.

– Miért nem?

– Mert meghal.

Az édesanyja megkérdezte:

– Mitől hal meg?

Marci egy ideig hallgatott.

– Megfullad. Az autó is megfulladhat, meg én is. Nem lehet bármit megenni, mert akkor meghalunk.

Ekkor vált láthatóvá, amit a hétköznapi étkezések során nem tudott elmondani. Marci számára az étel veszélyforrás lett. Az elfogadott ételei nem egyszerűen kedvencek voltak, hanem biztonságosnak minősített ételek, amitől életben maradhat. 

Egyébként a terápiás játék ebben az életkorban értékes hozzáférést adhat a gyermek belső világához. Esettanulmányokban a gyermekek rajzokon, történeteken, szerepjátékon és kitalált szereplőkön keresztül tudták megfogalmazni az evéshez kapcsolódó félelmeiket. 

Mi történik egy ARFID-kivizsgáláson?

Nálunk, a központunkban a Kiskanál Kommandónál az első találkozáskor esetmenedzser dietetikus méri fel a helyzetet. Áttekintjük:

• a gyermek növekedési görbéjét és aktuális tápláltsági állapotát;
• az elfogadott ételek számát és tápanyagtartalmát;
• az esetleges energia-, fehérje-, vas-, kalcium-, D-vitamin- és egyéb hiánykockázatokat;
• a tápszerfüggést;
• a korábbi allergiás, gasztroenterológiai és fulladásos eseményeket;
• a családi étkezések működését;
• a félelmet, a szenzoros érzékenységet és az étel iránti érdeklődés hiányát;
• a gyermek jelenlegi orvosi stabilitását.

Szükség esetén gyermekorvos, gyermek-gasztroenterológus vagy más szakorvos vizsgálja tovább a gyermeket. A diagnosztikai folyamatban klinikai szakpszichológus vesz részt, és ARFID-specifikus interjút alkalmazhat. Az ARFID diagnosztikai kritériumai mellett a három gyakori tüneti profilt is vizsgáljuk: a szenzoros érzékenységet, az evés vagy az étel iránti érdeklődés hiányát, valamint a kedvezőtlen következményektől való félelmet.

Marci esetében a felmérés igazolhatja, hogy:

• az energiabevitele és étrendi változatossága elégtelen;
• a növekedése megtorpant;
• az evés már a családi és társas életét is jelentősen korlátozza;
• szenzoros érzékenység is jelen van;
• a legerősebb fenntartó tényező az allergiás reakciótól, fulladástól és haláltól való félelem.

A diagnózis ARFID.

Ez a család számára végre értelmezhető keretet adott. Marci viselkedése nem dac, figyelemfelkeltés, nem autizmus vagy egyszerű válogatósság volt. Klinikai evészavarról volt szó, amely tápláltsági, növekedési és pszichoszociális következményeket okozott.

Az ARFID-ban a gyermek korlátozott táplálékfelvétele szenzoros érzékenységből, az étel iránti csekély érdeklődésből, félelemből vagy ezek kombinációjából eredhet. Következménye lehet fogyás vagy növekedési elmaradás, tápanyaghiány, tápszeres kiegészítéstől való függés és jelentős pszichoszociális működésromlás.

Hogyan kezelhető?

ARFID esetén a kezelés a gyermek aktuális állapotához és tüneti profiljához igazodik. Alultápláltság vagy növekedési elmaradás esetén először az orvosi és dietoterápiás biztonságot, a megfelelő energia-, fehérje- és tápanyagbevitelt kell rendezni. A félelmi profilban a gyermeknek olyan, ellenőrzött tapasztalatokra van szüksége, amelyek során fokozatosan megtanulja elkülöníteni a valódi allergiás veszélyt a szorongás testi tüneteitől és az orvosilag biztonságos ételektől.

A Kiskanál Kommandóban külföldi, manualizált ARFID-módszerek szemléletét és saját ALEX® – ARFID Learning Exposition Therapy evésterápiánkat alkalmazzuk. Az ALEX®-evésterápia játékos, strukturált, fokozatos expozícióra épülő program. A gyermek kiszámítható lépésekben találkozik az ételekkel, a szülő pedig pontos útmutatást kap az otthoni támogatáshoz. A terápia kényszerítés és étkezési harcok nélkül zajlik, miközben a tápláltsági és növekedési szükségleteket folyamatosan figyelembe vesszük.

Ételallergia esetén a terápiát az allergiabiztonsági tervhez igazítjuk. Új étel bevezetésénél tudnunk kell, hogy valóban biztonságos-e, milyen keresztkontaktus-kockázat áll fenn, rendelkezésre áll-e az előírt sürgősségi gyógyszer, és szükséges-e allergológiai jelenlét vagy orális provokáció. A pszichológiai expozíció nem helyettesíti az allergológiai kivizsgálást, az allergiateszt pedig nem kezeli az evéstől való félelmet.

Ezért dolgozunk teamben. A gyermek állapotától függően gyermekorvos, gyermek-gasztroenterológus, dietetikus, klinikai szakpszichológus, gyógypedagógus, nyelés- és evésterapeuta kapcsolódik be. A szülők támogatása ugyanolyan súlyú része a folyamatnak, mint a gyermek kezelése.

MITŐL ALAKULHAT KI ARFID?

Az ARFID, vagyis elkerülő/restriktív táplálékfelvételi zavar olyan evészavar, amelyben a gyermek tartósan túl keveset vagy nagyon szűk választékból eszik.

3 ARFID típus van és ezek kombinációja, az evést korlátozhatja

A. SZENZOROS: Erős szenzoros érzékenység (valamely érzékszervi tulajdonság alapján kerül),

B. ELKERÜLŐ: az étel iránti csekély érdeklődés (nem éhes / nem érdekli az evés)

C. AVERZÍV:  a fulladástól, hányástól, allergiás reakciótól vagy más kellemetlen következménytől való félelem.

A zavar fogyáshoz, növekedési elmaradáshoz, tápanyaghiányhoz, tápszerfüggéshez vagy jelentős családi és társas működésromláshoz vezethet.

Az averzív ARFID verziónál az ételallergia csak az egyik lehetséges kiindulópont. A kedvezőtlen következményektől való félelmen alapuló ARFID megjelenhet a következők után:

• anafilaxiás vagy más allergiás reakció;

• fulladás vagy félrenyelés;

• ismételt hányás;

• fájdalmas reflux;

• hasi fájdalom;

• orvosi beavatkozás;

• szondatáplálás;

• hosszan tartó eliminációs diéta;

• étkezés közben átélt baleset vagy ijesztő esemény után.

Cöliákiában és más diétával kezelt krónikus betegségekben is kialakulhat túlzott félelem, ha a szükséges diétás szabályok a gyermek számára általános veszélyüzenetté alakulnak. A cöliákia nem IgE-mediált ételallergia, hanem autoimmun betegség, így az orvosi háttér eltérő, az evéshez kapcsolódó tanulási folyamatokban mégis lehetnek hasonlóságok.

Más gyermekeknél nincs egyetlen kiváltó esemény. Náluk kezdettől erős szenzoros érzékenység, csekély étvágy vagy az étel iránti érdeklődés hiánya látható. A három profil gyakran keveredik.

Mire figyeljen a szülő?

Érdemes ARFID-vizsgálatot kérni, ha a gyermek:

• a szükséges allergénkerülésnél jóval több ételt hagy el;
• biztonságos ételektől is fél;
• attól tart, hogy megfullad, hány, kórházba kerül vagy meghal;
• csak lezárt, meghatározott márkájú termékeket fogad el;
• egy csomagolás- vagy receptúraváltozás miatt elhagy korábban elfogadott ételeket;
• kerüli az óvodai, iskolai, éttermi vagy vendégségben történő étkezést;
• nem akar utazni vagy közösségi programon részt venni az étel miatt;
• veszít a súlyából vagy megtorpan a növekedése;
• hiányállapot alakul ki;
• tápszerre vagy kiegészítő vasra/kalciumra/kalóriára szorul;
• az étkezések rendszeresen félelemmel, sírással vagy családi konfliktussal járnak.

A gyermek néha nem mondja ki, hogy fél. A félelem megjelenhet undorban, öklendezésben, hasfájásban, torokérzésben, merev szabályokban, csomagoláshoz való ragaszkodásban vagy egyszerű elutasításban.

Mire figyeljen az allergológus, a gyermekorvos és a dietetikus?

A diagnózis és a kezelés során érdemes rákérdezni:

• csökkent-e az étrendi választék az allergiás reakció óta;
• elhagyott-e a gyermek olyan ételeket is, amelyek nem tartalmazzák az allergént;
• fél-e az étkezéstől, a fulladástól, a hányástól vagy az anafilaxiától;
• milyen szavakat használ a család az allergia magyarázatakor;
• kerüli-e a társas étkezéseket;
• változott-e a súlya vagy a növekedési pályája;
• mennyi szorongást él át a gondozó;
• indokolt-e minden jelenlegi étrendi korlátozás;
• van-e világos terv a biztonságos ételek megtartására és bővítésére.

A gyermek feje fölött zajló, ijesztő kommunikáció elkerülhető. A kockázatot őszintén, életkorának megfelelően kell elmagyarázni, és azt is világossá kell tenni, hogy vannak biztonságos ételek, felkészült felnőttek, működő gyógyszerek és pontos teendők.

A család pszichés állapotának felmérése sem maradhat el. A szülői szorongás érthető reakció, kezelése pedig a gyermek biztonságát és életminőségét is javíthatja.

A korai felismerés sokat számít

Marci történetében több ponton lehetett volna megállítani a folyamatot:

• korszerű tanácsot kaphatott volna az allergének bevezetéséről;
• az első reakció után azonnal célzott allergológiai kivizsgálás indulhatott volna;
• a család pontos, arányos biztonsági tervet kaphatott volna;
• Marcinak életkorához igazítva magyarázhatták volna el az allergiát;
• az édesanya támogatást kaphatott volna saját szorongásához;
• a biztonságos étrendi változatosságot tudatosan védhették volna;
• a szűkülő étrendet korán felismerhették volna;
• az evési rugalmatlanságot ARFID szempontjából is megvizsgálhatták volna.

Kezeletlenül az ARFID következménye lehet súlyos alultápláltság, hiányállapot, a növekedés elmaradása, teljes társas izoláció, tápszerfüggés, kórházi kezelés vagy szondatáplálás. Ez már messze túlmutat a hétköznapi válogatósságon.

A megfelelő ellátással van megoldás. Ehhez pontos diagnózis, allergológiai biztonság, tápláltsági stabilizálás, ARFID-specifikus pszichológiai és evésterápiás kezelés, valamint a szülők támogatása szükséges.

A Kiskanál Kommandó Gyermektáplálási és Orvosi Központban a teljes folyamatot egy helyen tudjuk összefogni (ITT). Orvosi, dietetikai, pszichológiai, gyógypedagógiai és evésterápiás szemlélettel dolgozunk, a gyermek aktuális állapotához igazított ellátási terv alapján.

Ételallergiás gyermekek szüleinek és az őket ellátó szakembereknek egyaránt érdemes ismerniük ezt a kockázatot. Minél korábban észrevesszük, hogy a szükséges óvatosság mellett már az evéstől való félelem is megjelent, annál több étel, élmény és családi program őrizhető meg.

Osszátok meg ezt a cikket olyan szülőkkel, óvodai és iskolai szakemberekkel, gyermekorvosokkal, allergológusokkal és dietetikusokkal, akik ételallergiás gyermekeket kísérnek. Az ARFID felismerése sokszor egyetlen jól feltett kérdéssel kezdődik: mitől fél valójában a gyermek, amikor nemet mond az ételre?