Hogyan befolyásolja a csökkent izomtónus az evési és szájmozgási készségeket?

Az evés és a beszéd az arcizmok kontrollált és finom mozgásán alapszik. Ehhez azonban, elengedhetetlen a normál izomtónus, és az arc izmainak a megfelelő izomerejére, mozgástartományára, sebességégére, koordinációjára és disszociációjára (a szájüregi struktúrák pl. a nyelv és az ajak egymástól független mozgásának képessége) van szükség.

Miért fontos az izomtónus?

Izomtónusnak az izmok passzív mozgatással szembeni ellenállását, feszítettségét nevezzük. Normál izomtónus esetén a passzív mozgatás során ellenállást tapasztalunk. Az izomtónus eltérései esetében beszélhetünk csökkent (hipotón) és feszes (spasztikus) izomtónusról.

Hipotónia esetében a csecsemő ízületeinek passzív mozgatása során nem vagy alig észlelhető ellenállás, míg egy feszes izomzat esetén túl nagy ellenállás tapasztalható.

Hipotónia esetén a csecsemő izmai petyhüdtek, puha tészta tapintatúak. Önmagában véve nem számít betegségnek, de igen sok fokozata létezik. Kiterjedhet az egész testre, és bizonyos testrészekre is, amely leggyakrabban a törzset és a nyaki-vállövi területet érinti. A hipotónia tüneteit legtöbbször a mozgásfejlődés során vesszük észre, de gyakran evési nehézségek formájában is megjelenhetnek a következményei.

Hogyan is hat a táplálkozásra a gyenge izomtónus?

Az arc-, és szájizmok gyengesége lehet veleszületett, illetve jelentkezhet központi idegrendszeri sérülés vagy egyéb genetikai eltérések következtében. Ha egy gyermek hipotón, akkor ez első nehézség, amivel szembesülhetünk a hozzátáplálás során az a stabil és optimális pozíció felvétele. A hipotón gyermekek fej- és törzskontrollja kevésbé erős, emiatt nehezebb megtartaniuk a fejüket vagy később egy ülő helyzetet (jellemzően a felülés is később jelenik meg). Számukra mindenképpen szükséges egy hozzáértő szakember véleményét kikérni, hogy személyre szabott és biztonságos legyen az ülőhelyzet, valamint, hogy ne tolódjon túlságosan ki a hozzátáplálás megkezdése.

A hipotónia továbbá kihathat az orál-motoros készségekre is, ezen belül főként az állkapocs, az ajkak és a nyelv mozgásaira. A gyenge állkapcsok nyitott szájtartást eredményeznek, amely akár gyenge nyálkontrollhoz (nyálfolyáshoz) is vezethet. Az állkapocs izmainak gyengesége továbbá éretlen állkapocs mozgásokat és rágási mintázatot eredményezhet, amely akadályozhatja az ételek szájtéren belüli megfelelő manipulációját, súlyosabb esetben pedig előfordulhat, hogy az ételek kiesnek a gyermek szájából.

A hipotón gyermekek az ajkaikat nehezebben tudják összezárni, emiatt a szívószálból vagy a pohárból történő ivás nehezített lehet, megtanulása több időt és gyakorlást igényelhet. Gyakran már szoptatási nehézségek is felléphetnek. Ivás során a folyadék kontrollálásával is adódhatnak nehézségeik, amely megmutatkozhat a folyadék kicsorgásában, köhögés és félrenyelés formájában is. A nyelv gyengesége pedig kihathat az étel, a falat szájtéren belüli irányítására. Ennek gyakran egy tünete lehet, hogy a gyermek a kezével igazgatja a szájában, vagy csak tárolja a falatot, de nem rágja meg, mert nem tudja oldalra az őrlőfogakhoz továbbítani a falatot.

A fent említett problémák hatékonyan kezelhetők az orál-motoros készségek fejlesztésével. Mint bármilyen fejlesztés esetén itt is a gyermek jelenlegi készségeire alapozunk, azokból indulunk ki. Milyen gyakorlatokkal fejleszthetők az evési készségek?

A terápiás folyamat során a következő módszereket használhatjuk személyre szabottan:

• arc masszázs és a különféle arcot stimuláló technikák és eszközök alkalmazása a szájtéren kívül és belül,
• fújó-, és szívógyakorlatok (idősebb gyermekek esetében)
• az állkapocs izmainak erősítése, a megfelelő állkapocs mozgások kialakítása különféle evésterápiás eszközzel pl.: Ark Therapeutic vagy Talktools
• etetési/étkezési technikák alkalmazása pl.: a helyes kanalazási technika megtanítása, szívószállal történő ivás helyes technikájának megsegítése

Ezek az eszközök segítenek normalizálni az arc- és szájizmok tónusát, koordinált és pontos szájmozgásokat kialakítani, valamint javítani orál-motoros készségeket.