„CSAK EGY FALATOT KÓSTOLJ! / CSAK NYALD MEG!”

-működik a gyerekeknél vagy inkább árt nekik?-

.

A legtöbb szülő ismeri a „csak egy falat” kérést a gyerek felé, mondhatjuk hogy szabályt, lehet hogy mások csak „csak nyald meg” szabályként hivatkoznak rá, vagy „csak próbáld ki” verzióban vallják. Függetlenül attól, minek nevezzük, ez az a koncepció, amely szerint a (z általában válogatósabb, hezitáló) gyerkőcnek legalább egy falatot ki kell próbálnia, meg kell kóstolnia a felkínált ételből.

Udvariasság?

Mert a kínáló fél szerint, ha kipróbálja, biztosan ízleni fog neki. Illetve rengeteg bölcsiben, oviban ez a szabály, nagyanyáink is sokszor ajánlják, akkor működnie kell. Vagy mégsem? Valójában árnyalatokról és helyzetekről érdemes gondolkodni. Oldott hangulatban, egy jobban evő gyereknél akár jól is elsülhet, de a legtöbb esetnél, akikkel találkozom csak ront a helyzeten. Szorongást hoz az asztal köré, ami nem oda való, főleg egy szelektív evő gyereknél nem.

Hasonlóról számolnak be kis pácienseim szülei, Anna elmeséli:

„Amikor az elsőszülött fiunk megszületett, szabályokat fektettünk le. A „csak egy falatot kell megkóstolni” is köztük volt, és nála működött. Aztán jött a lányunk, aki temperamentumos volt, makacs és válogatós. Nála a szabály nem működött: sírt, öklendezett, volt, hogy az egész addigi ételét kihányta. Nem erőltettük tovább, hiszen ő is emberi lény, rájöttünk, hogy ez így nem működik, nem kényszeríthetjük. Az ő teste.”

Kinga is leírja a véleményét:

„Mindig isteni újdonságokat főztem otthon. Tudtam, hogy az egész család szeretni fogja, egy ízlésünk van. Valahogy mindig úgy alakult, hogy a 4 éves kisfiam kóstolta meg először, mondván ugye mindent megkóstolunk.

Hogy mi történt az egy kóstolás után?

Semmi. „fúúúúj mi ez? „ kiabált. A férjem persze bátorította őt, de nem segített. Én meg volt, hogy bőgtem „szeretni fogod, hidd el, csak kóstold már meg!”. Hiszen az összes kedvence, a krumpli, a sajt, a kolbász benne volt.

De nem akarta.

Neki új volt, ismeretlen. Éveket töltöttem a főzéssel úgy, hogy nem kóstolt meg a fiam egy apró falatot sem.

Én úgy gondoltam, honnan tudhatná hogy nem szereti, ha meg sem kóstolta???

Sikítani tudtam volna. Meg akartam neki parancsolni, hogy egye meg. És ekkor, a kényszerítés és az agresszió érzésénél esett le, hogy nagyon rossz úton járok. Ez nem is én vagyok. „

Mi áll a szabály mögött?

Van olyan anya, aki fél, hogy a gyereke nem kap elég tápanyagot. Vagy nem ismer meg új ízeket.

Van olyan anya, aki egész délelőtt főz, és fáj neki, hogy  gyereke úgy érzi, nem tiszteli meg a kóstolással.

Vagy az intézmények, ahol nincs B opció, és a gyerek tudják, éhes marad ha nem eszi meg.

Valójában legtöbbször ennek a szabálynak köszönhetően nem igazán lehet megszeretni ételt. Lehet, hogy több gyerek eljut a kóstolásig, de szeretni nem valószínű, hogy fogja, és nem akar még egy falatot belőle.

A logika értelmes a szabály mögött, hiszen az ételek kipróbálására ösztönzi a gyereket. Ha nem ízlik neki, jobb esetben a szülő megáll, és nem erőlteti tovább. Bővíti a gyerek látókörét. De a temperamentummal és a gyermek egyéni sajátosságaival, helyzetével nem számol.

Milyen érzés lenne nekünk, felnőtteknek bemenni egy nyaralás alatt egy svédasztalos, külföldi étterembe, ahol az a szabály hogy mindent amit a pincér mond, meg kell kóstolni? Persze nem ismerjük az ételeket. De le kellene ülni, és mindent megkóstolni, miközben mindenki – a szakács is – néz minket, hogy ugye ízlik!? Felháborodnánk rajta.

A gyerekek zömének emiatt a szabály miatt negatív kapcsolata alakulhat ki az amúgy finom, érdekes ételekkel.

A kényszerítés evés közben negatív következményekkel jár. A legjobb esetben a nemkívánatos ételt még nemkívánatosabbá teszi. Rosszabb esetben elhozza a negatív kapcsolatot az ételekkel, érzelmi evéssel, evészavarokkal. Krónikussá, maradandóvá tehet egy egyébként normál, válogatós, neofób fázist.

Szorongást szül, a szorongás evés körül pedig egy idő után hipervigilanciához (fokozott éberség) vezet. A gyerek így egy ördögi körbe kerül.

Mit tehetünk, hogy mégis megkóstolja?

Legyen a cél, hogy biztonságos kóstolási, felfedezési élményt teremtsünk. A gyereknek biztonságosan kell magát éreznie közben, nem nyomás alatt.

Kihasználhatjuk a felfedezésre való vágyát (ez nem minden gyereknél azonos), ezt és a játékot hívjuk segítségül.

Érezze a gyermek, hogy ő dönti el, mi kerül a szájába, mi kerül a testébe. Hogy van lehetősége nemet mondani, elutasítani valamit, ami a szájába kerül.

A döntés szabadsága jár neki. Erre törekszünk és erre jó, ha tanítjuk őket hosszútávon. Kutatások bizonyítják, hogy kisgyermekkorban a címkézés („egészséges/ egészségtelen”) nem segít, hiszen ugyanolyan örömöt okozhat a mogyorókrémes palacsinta mint a mangó, ezt kár vitatni. Nem bűnös az, aki mogyoróvajas palacsintát meg tortát eszik és élvezi. A lényeg a kiegyensúlyozottság, hogy ne érezze jutalomnak a gyerek, ha finomat ehet.

A szelektív evő, evészavaros gyerekek

Ők azok, akikre én kiemelten figyelek a tanácsadásaimon. A felfedezés, mikor a gyerkőcökkel nálam játszanak a szülők (nem evés alatt, hanem játékidőben), abszolút működik. Felfedezik, játszanak az ételekkel, és ez oldja a stresszt. A játék segít felülemelkedni idővel, módszeresen, lécsőzetesen végezve a félelmen. A szenzoros játékok is fontosak, bár ez nem minden válogatós evőt érint.

A lényeg, hogy a gyerek tudja mi az a gulyásleves. Hogy tudja, van benne krumpli, husi, zöldségek, és magyaros, piros, fűszeres lé. Nem az a lényeg, hogy imádja a gulyáslevest, csak hogy ismerje és NE féljen tőle, NE szorongjon tőle. Ezt a játékos módszernek köszönhetően megkapja, amikor is megismerjük az összetevőket, megtapasztaljuk a tulajdonságaikat, történetüket. Aztán, amikor odáig jutunk hogy megkóstolja (úgy, hogy SOHA nem mondjuk, hogy kóstolja meg), eldönti, hogy ízlik vagy sem.

Ami a legtöbb gyereknél működik a „kóstold meg” szabály helyett, de a felfedezést szem előtt tartva:

1. Pozitív, nyugodt hangulat evés körül. Ellyn Satter szabálya szerint a gyerek felelőssége eldönteni, hogy kér-e a felkínált ételből, és ha igen, mennyit kér. Kövessük ezt a hozzáállást.
2. Mindig van az asztalon olyat étel IS, amit a gyerek tuti hogy elfogad. Ha ez egy zsemle, akkor egy zsemle. A családi menü, vagy az újdonság mellett akkor ott a zsemle. Ez leveszi a gyermek válláról a terhet, hogy nem tud mit enni. Ott a zsemléje, nyugi lesz. Nem kell mindig feltétlen főtt étel, van olyan gyerek, ahol az első lépés, hogy egy asztalhoz üljön velünk, így extrém fontos, hogy legyen számára biztonságos étel is ott.
3. Ismerjük meg a gyermeket: egyesek kalandosabb evők, mások félősebbek, bátortalanok. Egyesek félnek az újdonságtól, mások simán a hajukra kenik a paprikás krumplit mert vicces. Ha eltérés van az orális motoros képességekben, szenzoros viselkedésben, evészavar van, más a helyzet, kérjünk segítséget szakembertől!
4. A legtöbb gyerek néha szeret kipróbálni újdonságokat, néha nem. A veleszületett kíváncsiság szuper, hiszen a gyerekek kíváncsiak a környezetükre, így az ételekre is. Ne vegyük el a kedvüket! Legyünk türelmesek, és kínáljunk változatos menüt minden nap. Ha mindig van olyan étel IS az asztalon, amit a gyerek szeret, mi magunk pedig a családi menüt esszük, és közben beszélgetünk, kommunikálunk, a válogatós fázist kinőve egyszer csak azt fogjuk hallani : „anya, mi ez?” „milyen ízű az az izé?”
5. Ha nyugi van egy ideje az asztal körül, látni fogjuk, hogy a gyereket jobban érdekli az evés. Bátorítsuk őt, kérdezzük meg: „Van kedved kipróbálni ezt a mini nokedlit? Apa csak kettőt tud a kanálon tartani, kipróbálod, te mennyit?” És készüljünk fel arra, hogy nemet mond. Fogadjuk el. Keltsük fel az érdeklődését, és hagyjunk opciót. A legtöbbször a gyerekek inkább szagolják, tapintják, megfigyelik az új ételt, mielőtt a szájukba vennék. Éppen ezért tanítom a játékot, mint ahogy a nokedlivel is látható.
6. Győződjünk meg arról, hogy a gyerkőc táplálása változatos. Hogy ha mondjuk nokedli van, van mellette valamilyen szaftos husi, tejföl, zöldség, akár saláta, pékáru ha a kicsi csak azt fogadja el. De egy kiegyensúlyozott, színes, változatos, egymáshoz illő asztalra törekedjünk. A gyerekeknek a növekedéshez szükségük van bizonyos tápanyagokra, és a növekedésüket célszerű ellenőrizni a percentilgörbén. Szükség esetén a szakember segít az étrend kiegészítésén, de ez soha nem a végcél. Soha nem szabad feladni, ha táplálási probléma van és azt gondolni, mindegy is, a pirula majd megoldja.
7. Figyeljünk fel arra, ha (már) nem igazán éhesek. Az éhezés egyik következménye, hogy a kisgyermek egyre kevésbé jelzi az éhséget, normál érzéssé válik számára a kellemetlen diszkomfort a pociban. Ez akkor fordul elő legtöbbször, ha a bölcsiben/oviban hosszú órákig nem kap enni, mert nem szereti, amit kínálnak. Van, aki évekig így éhezik, van, aki reggeltől délután 4 óráig, azaz akár 8 órán keresztül.

Kommunikáljunk az intézménnyel, a lényeg, hogy legyen egy kenyér, egy zsemle, keksz, amit ehet a kicsi. Vagy ha az üres tésztát megeszi, de a szaftosat nem, ne tegyen már a gondozónéni neki rá akkor is szaftot. Otthon igyekezzünk ezt kiegészíteni, és van, amikor az a megoldás, hogy ebéd előtt elhozzuk a csemetét. Az én rendelésemen a családoknál az intézményben való evés kommunikációja, megoldása az egyik legfontosabb, hiszen a gyerek éveket tölt ott! Mindenki számára elfogadható megoldások születnek. A játékok amúgy is hozzák a pozitív változást magukkal, de addig is, a gyerek végre nyugodtan (l)ehet ott is.

8. Menjünk piacra, boltba, étterembe, ahol a gyereknél nem az lesz a cél, hogy megkóstolja az újdonságokat, hanem hogy megismerje. Tapasztalatot, élményt szerezzen vele. Például lerajzolunk egy sárkánygyümölcsöt otthon, és az a játék, hogy keressük meg a gyümit között. És mondjuk 5 ilyen feladat van. Vagy a pékségben találjuk meg a legviccesebben kinéző finomságot, amit otthon megvizsgálhat. Egész nap ki lehet tenni őket a változatosságnak, ne csak az asztal köré biztosítsuk a felfedezést a gyerkőcök számára! Mesélünk olyan könyvekből, amik az ételekről szólnak, ma már számtalan edukatív könyv van (a napokban kiteszem a címüket a FB. oldalra!!).

.

Összefoglalva, a kényszerítése az ételek megkóstolásának veszélyezteti a gyerek függetlenségét és negatív kapcsolatot hozhat létre az étel-gyerek között. Mondjuk helyette: “szeretnéd kipróbálni ezt az áfonyás sütit? Apa múltkor nem is találta meg benne az áfonyát, megkeressük helyette, megmutatjuk neki? ” Így lesz választás, érdeklődés felkeltése, és lehetőség hogy nem akarja. Addig is biztosítjuk a számára elfogadott ételeket. Az 1-1 falatnak egyébként nincs tápanyagértéke igazán, csak feszélyezi a kicsit, és Titeket, szülőket is.

Ha nem javul a helyzet, a gyermek elzárkózik, vagy problémás az evése, szeretettel várom az online rendelésen, ennek részleteit ITT olvashatjátok.