Nem marad ülve az asztalnál?

-7 oka is lehet, oldjuk meg!-

.

írta: Lukasz Rebeka, dietetikus, csecsemő-szülő kapcsolati konzulens

.

Gyakori probléma, hogy a kisgyermek néhány perc után felállna az asztaltól. Vajon ezt mi okozza? Néhány hatékony lépéssel segíthetünk neki visszatérhet a nyugodt, élvezetes családi étkezésekhez.

.

Feláll, kiszáll. Visszaülne, de újra kiszáll. Mi meg szintén felnőttként: emiatt felállunk, leülünk. Van olyan szülő, aki megy a gyermek után, kérleli: ülj le egy kicsit! Nem tudják, mit tehetnének. Eközben jönnek a kéretlen tanácsok, elvárások: “a gyermek addig nem állhat fel az asztaltól, míg be nem fejezte az evést! Ha elmegy, ne adj neki enni a következő étkezésig!”

.

A szülő végül feladja, és egyre frusztráltabb lesz: sem a gyerek, sem ő nem eszik. Megszámlálhatatlanul sokszor hallottam ezt a forgatókönyvet a pácienseimtől is. Kérdik, mi a megoldás? A jó hír, hogy van, de mint oly sokszor, ez is egyéni. A következő megoldások sokszor együtt használva működnek, de van, hogy közülük csak egy okozza ezt a problémát.

.

7 lehetséges megoldás, ha a gyermek nem ül az evés közben

.

1. Reális elvárások.

Lépj egy lépést hátra, és gondolj bele abba, hogy gyermekedtől mit várhatsz el jelenlegi életkora szerint.

Egy 1-2 éves kisgyermek sokkal kisebb türelemmel rendelkezik, és nem tud ugyanannyi ideig az ebédlőasztalnál tartózkodni, mint egy 9-10 éves. Egy kisgyermek csak körülbelül 10 percig fog ülni az asztalnál (nyugodtan). 5-6 éves korig ez az időtartam nem sokat fog változni, utána sem ugrik meg hirtelen. Az kijelenthető, hogy egyetlen gyerektől sem elvárható otthon, hogy 30 percnél tovább maradjon az asztalnál. Az oviban más a helyzet, ott a többieket általában meg kell várni, hiszen a gondozó nénik nem tudnak húszfelé járkálni. De otthon ne várjuk ezt el lehetőség szerint.

2. Kényelmes pozíció.

Ha ez nincs meg, nincs meg semmi sajnos.

Próbálj meg felnőttként lógó lábakkal/hátradőlve/beszíjazva/felfelé biccentett fejjel enni úgy, hogy az asztallap a nyakad magasságában van. Nem látsz rá, nem támaszkodhatsz rá.

Így nem megy egyetlen gyereknek, sőt, egyetlen életkorban sem. Egy (!) jó szék átlag 1O-12 éves koráig szükséges a gyerkőcnek, addig nem fogja tudni a megfelelő, kényelmes ÉS biztonságos evési pozíciót felvenni a felnőtt étkezőszékben. Egyszerűen nem lesz elég magas hozzá. Babaszék szerintem szükségtelen, hiszen általában abban sem lehet ezt beállítani  a jó pozíciót évekig (vagy túl nagy, vagy túl kicsi- pl. 5 éves furcsán nézne ki a babaszékben, egy 6 hós pedig belesüpped a legtöbbe..). Egy olyan székben gondolkozz, ami a gyerek magasságához állítható folyamatosan kb. 6 hónapos korától 1O-12 éves koráig (tippek itt, márkák).

.

Ha nincs meg a stabil testtartás evéskor, a gyermek nem fog tudni az evésre, a finom falatokra koncentrálni. A stabilitást fogja keresni (pl.: eltolja magát az asztaltól, fészkelődik, lecsúszik a székben, fel akar állni a székben és úgy enni, sétálva akar inkább enni,), és szabadulni akar.

Az ideális üléspozíció 90-90-90, ami azt jelenti, hogy a csípő, a térd és a láb is 90 fokos szöget zár be.  Nem csak a póz miatt kell egy ilyen szék, hanem az önállóság miatt is. Hogy ne kelljen valahova be-, majd kivenni. Üljön fel egyedül (amikor erre már képes), és másszon le. A lábtámasz a széken egy lépcsőfokként is funkcionálni fog, úgy, hogy nem borul fel az egész szék akkor, mikor a kicsi ráhelyezi a testsúlyát.

.

3. Étkezési rendszer.

A gyermekeknek nyugodtnak, ugyanakkor ébernek kell lenniük akkor, amikor eljön az evés ideje. Ez így van nálatok? Vagy rohanás van minden alkalommal, esetleg 45 perces nagy családi lakomák naponta? A napi rutin megléte elősegítheti a gyermekek felkészülését az étkezésre mind szellemileg, mind fizikailag, lehetővé téve számukra, hogy nyugodtak, ugyanakkor éberek legyenek. Nem kell egész nap csipegetni és enni, szuper, ha van egy rendszer, ebben 1 éves kor után általában 5 étkezés: reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora foglal helyet. A gyermek étkezése közötti távolság (is) kb. 2,5 – 3 óra. Étkezések között ihat bármennyi folyadékot (víz, ha tejes ital vagy gyümölcslé, az rendszeresen fogyasztva csökkenteni fogja az éhségét). Ha nincs ennyi idő az étkezések között és egész nap csipegethet, lehet, hogy egyszerűen nem éhes, amikor le akarod ültetni enni.

Reggel bejön az a tipp, hogy adunk a kicsinek egy saját „finomság tálat”. Ezt én találtam ki, a pácienseimnél működni szokott. Ebben 1-1 adag gyümi/zöldség van, készen, szeletelve/darabolva, elérhető helyen a kicsi számára (nem kell hámozni, nem kell mosni, stb.). Ezt bármikor meheti, ha már nagyon éhesnek tartja magát napközben. Eltelíteni nem fogja, de mégis, döntést ad neki.

Ha a gyermek nem eszik ebédet például és utoljára egy kis tízórait evett, hozzuk előrébb az uzsonnát, ne legyen 5-6 órán keresztül éhes! (más téma: nem büntetünk azért, ha nem kéri az elé tett ételt! Mindig legyen alternatíva, ha csak egy kifli is, hogy éhesen ne álljon fel. Jobb megelőzni ezt a helyzetet, beszéljük meg, mit enne!).

.

4. Családi szabályok.

Az étkezési rutinok nagyon eltérőek lehetnek a gyermek igényeitől és a családi körülményektől függően, tartalmazhatnak bármit: kézmosást (ugye?), a terítést, imádságot, stb. Az egyik család szeret a nappaliban enni egy jó film közben, más családnál ez elképzelhetetlen és enni csak az étkezőasztalnál lehet. Egyiknél sem teszem le a voksom, ez családtól függ. Akkor tartható egy tanács, ha nem idegen. Ha nem az van, hogy a gyermek csak az asztalnál ehet, de apa a tv előtt is. Vagy a gyereknek meg kell mosni a kezét és szépen megköszönni, ha végzett, de a többi tesó/apa/bárki ezt nem teszi sosem.

Ha (új) szabályokat/határokat akarsz hozni, mindig készítsd fel előtte a gyermeket is. Fontos, hogy az étkezési időn kívül is megközelítsétek ezt a témát, amikor mindenki nyugodt és figyelmes. Beszéld meg vele az étkezési határokat, és közöld, hogy miért fontos ez a dolog. Én azt szoktam tanítani a kicsiknek, hogy a konyha „nyitva” van van zárva. Amikor zárva, akkor nem eszünk. Ha fel akar állni, felállhat, de egyedül jöjjön vissza (ha biztonságos helyen van addig is). Bármennyiszer felállhat, de figyelmeztetem az étkezési idő végére (“kicsim, a konyha nemsokára bezár és megyünk a játszótérre. Legközelebb akkor fogunk tudni enni, amikor a konyha kinyit, majd ha hazaértünk. Mit érzel, tele a pocakod?” ha igen: “Egészségedre, anya megeszi az ebédjét, menj nyugodtan játszani addig!” ha nagyobb: “légy szíves tedd a tányérodat a mosogatóhoz, ez azt jelenti, hogy jól laktál!”). Nem kényszerítsük soha evésre a gyerekeket sem.

.

5. Szenzoros helyzet.

Ahhoz, hogy a gyermek üljön evés közben nem csak éhesnek kell lennie, hanem nyugodtnak is (és ébernek, azaz ne álmosan együnk). Az ingerek már evés előtt is hatnak a gyermekre, nem mindegy, hogy előtte a játszótéren szaladgált és mászott, vagy a tévét nézte. Az evésen körüli időt is figyeld meg! Kínálj neki érzékszerveket igénybe vevő tevékenységeket evés előtt akkor is, ha nincsenek szenzoros zavarai. Ezek a tevékenységek szuper jók, mert megnyugtatják és „rendezik” az idegrendszerét, hogy arra koncentrálhasson, amire kell. Ilyen tevékenység az ugrálás, a zenehallgatás, a mászás, vagy a csendesebb verziók közül (gyermektől függ, melyik szükséges) a festés, gyurmázás. Derítsd ki, melyik hogyan hat a gyermekedre, és ha arra gyanakszol, hogy vannak ezzel problémái, kérd szakember segítségét. Vannak például olyan párnák, amelyek rezegnek/súlyozottak, hogy evés közben is kapjon a gyermek ingert (hiszen pl. nem lehet evés közben trambulinozni).

. 

6. A zavaró tényezők kiiktatása.

Sok gyereket feszélyez, ha a háta mögötti területek anya éppen a konyhában tevékenykedik, miközben ő ezt nem látja, és háttal ül. Vagy ha túl magasan ül a többi étkező emberhez képest. A jó szék ezen is segít, és talán az is, ha a gyermek háta mögött fal van. Kapcsoljuk ki a tévét, kapcsoljuk fel a lámpát ha kell, beszélgessünk! Ülj le vele, ne hagyd egyedül enni. Mutass példát, és a reális elvárások alapján egy étkezés legfeljebb 1O-3O percig tartson. Te ehetsz tovább is, akkor is, ha ő már elmenne azután, miután jelezte, hogy a pocak tele van. Nyugodtan hagyd elmenni, de te edd meg, amit szeretnél. Biztosíts ehhez hozzá neki biztonságos teret.

 .

7. Felkészültség.

Ha hagyod gyermekedet választani, például azt, hogy melyik tányért, szalvétát szeretné használni, szuper. Ha recepteket mutatsz neki, képeket, mit enne, az még jobb (te is fel tudsz pár nappal vagy egy héttel előtte készülni, kevésbé leszel stresszes). Ha segíthet teríteni, megmosni előtte a paradicsomot, piacra járni, stb az a legjobb. Ezáltal érezni fogja az irányítást, és nem passzív részese lesz a falatozásnak. Nem feltétlen jó, ha az asztalnál szembesül a kicsi minden alkalommal az étellel. Nem tudja, hogyan készült, honnan jött, mi ez. Ahol csak tudod, vondd be! Fotózd le a kedvenc ételeit, és mutasd meg neki például 1-2 nappal előre, hogy tudjon választani ő is.

.

fontos: Ha a pici babád (1 évnél kisebb) és nem ül a székben, annak inkább más okai vannak: rossz az etetési pozíció vagy/és az eszközök nem megfelelőek a baba kezében/szájában. Akarna enni, de nem tud/nem kényelmes. A pozíciót már tudod, eszköznek pedig ezt ajánlom 2 éves korig. Rengeteg hiba léphet fel a hozzátáplálás alatt, nézd meg itt. 

.

A legfontosabb, hogy légy következetes és kitartó – lehet, hogy az elején nehéz lesz. Elmondhatom, amint azt már sokszor láttam a gyerekekkel való munkában, hogy e lépések alkalmazásával minél inkább kitartóbb és következetesebb vagy , annál gyorsabban látod majd a sikert. Amit ne tegyél (és másnak se engedd gyermekeddel tenni): büntetés ha elmegy az asztaltól (éhséggel sosem büntetünk!), tablet a gyermek elé, tv hogy egyen nyugodtan (élvezet így nincs, csak kalóriabevitel), szíjazás, hatalmi harcok.

Nagyon fontos fokozatosan megszüntetni ezeket, mert egészségtelen étkezési szokásokhoz vezethetnek.  Ne szigorú szabályokat készíts, hanem olyanokat, amelyek mindenki számára tarthatóak és kényelmesek, jók. Ettől az étkezések nem rosszabbak, szigorúbbak, kötöttebbek lesznek hanem könnyebbek és élvezetesebbek. Ha segítség kell, itt találsz.