“Gyakran rossz szülőnek érzem magam, amikor bolti csokipudingot vagy nasit adok a gyerekeimnek, napi 1x! Bűntudatom van a külső világ miatt, pedig amit a szemem előtt látok a gyereken, az az önfeledt, boldog evés. Valahogy így kéne az evésnek kinéznie?”
vs.
„Az én gyerekem márpedig nem fog szemetet enni soha. Én felelek érte, a cukor tabu. Nehéz ez nekem, mert bűntudatom van, amikor hazajön az ovis barátaitól, hogy csokis keksszel kínálták, és nem ehetett belőle. Büszke vagyok rá, hogy tudja mi a helyes, de azért rossz látnom ilyenkor az arcát. Állandóan veszekszem emiatt a családdal is, ez is nagyon megvisel, bántanak engem, pedig én csak a gyerekemet védem!”
Ezzel a két hozzáállással én, mint gyermekekkel foglalkozó dietetikus naponta találkozom. A szülők azt várják, hogy erősítsem meg abban őket a fentiekben. Én pedig arra terelem őket, hogy az evés nem bűn, bármit is eszünk. A gyerek, az anya, a környezet nem akarja bántani a gyereket azzal, ha kekszet ad neki, és az nem feltétlen bio és cukormentes. Hogy nem bűn élvezni a világ ízeit.
A cukorhoz való hozzáállásunk nem teljesen tisztázott, hiszen nem tudatosítjuk magunkban -és a csomagolás is megtévesztő-, hogy mi is ez. Nem feltétlen a kristálycukor a cukor maga csupán, ami a sütiben van. Olyan dolog, ami energiát tud adni, sokféle van belőle, néha a roboráló tápszerekben is, a gyümölcslében, sőt gyümölcsben is vannak cukrok, az anyatejben is. Persze nem mindegy ennek fajtája és hatásai, de én azt mondom, a lényeg a változatosság.
Nincs ÖNMAGÁBAN egészségtelen vagy egészséges étel, a nagy képet, több nap táplálkozási bevitelét kell nézni, hogy ott nagyjából rendben legyen a ch, a zsír, a fehérje, és a mikroelemek bevitele. De a gyermek fejlődését 1-1 túró rudi, puding azért nem akasztja ám meg. Ha az az ovis amúgy szaladgál, mozog, iszik megfelelően, nyugodtan él és szeretve van, a szülei is rendben vannak és a környezete is, szerintem belefér az a keksz.
Hogyan hozható létre az egyensúly?
Az evés és az ételek széles választékának élvezetének megtanulása olyan, mint bármely más fejlesztett készség – idő és útmutatás kell hozzá. Időbe telik, hogy a gyermek valamit elfogadjon, először meg kell ismernie, találkoznia kell vele, többször is, tanulnia az illatáról, tapintásáról, látványáról, stb- bűntudat nélkül.
Beszéljünk egy ovissal, vagy annál kisebb gyerekkel semleges szavakkal, ne legye „jó” , „rossz”, „egészségtelen”, „egészséges”, „cukros”, „ártalmas”, „vitamindús”. Legyen pl. a banán (sárga, mint a napsütés/ sima a héj, alatta pedig puha/gyümölcs ami fán terem/omlós/édes illatú/krémes, stb, ahelyett hogy „superfood” „tele van vitaminnal!” „nehogy hozzányúlj, tele van a héj méreggel!”).
Élvezzük a felfedezését!
- A család cukorpontja: TE és apa döntitek el, hogy mennyi édesség van otthon. Lehet, hogy pl. túró rudiból egy nagy csomaggal veszel, de mondok egy tippet: csinálj a gyereknek NASI FIÓKOT (hűtőben és/vagy konyhaszekrényben). Itt legyen fogyasztható (tehát felvágott, megmosott, jól kinéző) gyümi, zöldségrúd, tönkölyropi, 1 túró rudi, stb. A gyerek ehhez hozzáférhet, és megeheti nyugodtan a napi nasi fiókból amit szeretne.
- Ha a gyermek nasit eszik, ezt ne kösd össze a viselkedésével. Ő ettől nem rossz gyerek, persze hogy finom a csokitorta! De ne legyen a nasi, az édesség kezdetektől sem jutalom, vagy kiérdemelendő dolog, mert fel fog értékelődni. Legyen ugyanolyan élelmiszer, mint a narancs. Persze nincs mindennap csokitorta otthon, de mikor ünnepel valahol, teljesen belefér. A beviteli ajánlások szerint sem O édességet lehet ám enni!
- Nem kell szokássá alakítani azt, ha pl. úszásra mész érte, van nálad egy kakaós csiga. Legyen az néha túrós pogácsa, házi zabkeksz, banános smoothie, stb.
- Mondhatsz nemet, de légy spontán: lehet olyan élethelyzet (pl. nyaralás, beugrik valaki egy kis sütivel), amikor ezt nem teszed szóvá. Hagyd csak őt is élvezni az ízeket, de azért kínálj mellé mondjuk Korpovit kekszet, tönköly ropit, sok vizet.
- Vannak több tápanyagot tartalmazó nasik, amelyek vagy fehérjét, vagy gyümit, esetleg rostot is tartalmaznak: almás pite, túró rudi, túrós rétes, barackos zabkeksz, meggyes rétes, stb.- De a receptekben a cukor szinte kivétel nélkül egyébként negyedelhető, és az édesség zabpehellyel turbósítható (pl a muffinhoz 2OO g liszt és 15O g cukor, 1 tojás helyett..—– 3 tojás legyen benne, 15O g liszt, 5O g zabpehely, 35 g cukor, plussz monduk reszelt narancshéj, és fahéj ami feledteti, hogy nem olyan édes). De soook receptet egyszerűen banánpéppel, almaszósszal, sőt, amit szeretek datolyaőrleménnyel is el lehet készíteni (pl Hester’s life) Ezek is cukrok, de más is adódik a finomsághoz az adott helyettesítőből, pl. rost, stb.
- Mutasd meg neki, hogy az evést lehet, kell élvezni! Nem tápanyagbevitel elsősorban, élvezni is lehet!
- Csillagozással pontozzátok az ételeket: fehér papírra írjátok le az összes, a gyereked által ismert ételt, és pontozza csillagokkal (5 a legistenibb, 1 amit megeszik de nem nagyon szereti). Mondd el neki, hogy mi felnőttek sem eszünk ám minden étkezésre 5 csillagos ételeket. 5 csillagos pedig nem csak nasi lehet!
- Süss vele együtt! rengeteg gyerekeknek szóló receptes könyv van (ajánlom: ) . Az ételkészítésbe fektetett erőfeszítés és szeretet megértése segíthet jobban értékelni az ételt, és összehoz titeket.
- Fedezzétek fel a világ finomságait: nekünk evidens, de ő ismeri a churrost? Tudja, hogy lehet mártogatni, hogy honnan jön? Vagy a pizza? Készítettek már együtt, és meséltél neki Olaszországról? Vagy tudja, hogy a mandarinban hány db mag van? És hogy ezek mik? Vagy, hogy a sajtot hogyan készítik, hányféle sajt van a boltban ami más más ízű, illatú? Ami nekünk evidens, neki még nem az, meg lehet neki ezeket tanítani. A felfedezés NEM jelent egyet a kóstolással, lehet az gondolati szinten is, de akár tapintás, látás, szaglás útján is ismeret.
Az étel sokkal több, mint tápanyag.
Nem az a feladatunk szülőként, hogy megvédjük a gyereket bizonyos ételektől, hanem hogy változatos, széles ismeretei legyenek az ételekről, és képes legyen élvezni az evést. Tudja azt, hogy mennyi finomság van, és ezek honnan jönnek, milyenek.. Amit lát és tanul tőlünk, az segíteni fog neki az élete során felmerülő számos ételválasztásban. Ha mi sok zöldséget, gyümit eszünk, élvezzük a nasit is néha, együtt sütünk, vásárolunk, ismerjük meg a világ fogásait, csak nyerhetünk! Neki ez segít megérteni az egyensúlyt, hiszen ne feledjük: példaképként szolgálunk neki abban, hogy minden ételnek megvan a maga helye.
Ha pedig legbelül rettegsz az ételektől, vagy attól, hogy komolyan árthatnak a gyermekednek, félted őt és ez kihat bármilyen kapcsolatodra, sőt, magadnak is szélsőséges kapcsolatod van az ételekkel, érdemes segítséget kérni szakembertől. Számos szülői feltételezés, lelki tényező befolyásolja azt, hogyan tápláljuk a gyermekünket, így érdemes először ennek tisztázását legbelül kezdeni, magunkban.
A gyermekednek segítünk szívesen ITT (kattints).
