pihenőszék-félrenyelés-mennyiségek-önálló evés
Csecsemők, kisgyermekek, iskolások táplálkozásával foglalkozunk rendeléseinken. Olyan gyerekekkel, akiknek valamilyen problémájuk van az evéssel. Látjuk, ismerjük a gyakori problémákat, ezért hozunk rendszeresen esetbemutatásokat a szülőknek, itt a legújabb:
Alábbi esetet anya kérésével és engedélyével közöljük, megváltoztatva a neveket. Tanulságos, az 1 éves gyermek küzdelméről szól.
„Már majdnem 5 hónapja volt, hogy a fiam utált enni.
Most 13 hónapos. Igény szerint szoptatott baba volt mindig is, mi voltunk a teljes összhang. Csak ő és én. Aztán a védőnő azt tanácsolta 4 hónapos korában, hogy kezdjük el a hozzátáplálást. 1-2 kanál bio almalé volt az első. Azt mondták, a pihenőszékben kezdjük, amíg nem tud ülni.
Sajnos félrenyelte az almalevet, köhögött összevissza, ettől én nagyon megijedtem, és hagytam a fenébe.
A 6 hós státuszon a védőnő és a gyerekorvos is elégedett volt a súlyával, és úgy tudták, azért, mert már 2 hónapja eszi a püréket. Na persze. Valahogy féltem ettől az egésztől, de végül csak elkezdtük. Minden nap gép bekapcs, alma párol, pürésít, kész. Ha nem akarta megenni az általuk előírt 180 grammot, azt mondták, észrevétlenül tegyem a szájába. Arni 1-2 hét után kiborult: csapkodott, el akarta venni a kezemből a kanalat, kilökte a kezemből.
Harcolt velem, az anyjával. Üvöltött, ha nem kapta meg, amit akart, de olyankor minden maszatos lett és én ezt csak bírtam, de apa mikor hazajött, kikészült tőle. Azt mondta, az ő anyja ezt nem engedné, és az én feladatom a gyereknevelés. Én pedig kezdtem mélyre süllyedni minden egyes etetésnél.
A státuszokon a védőnő és a gyerekorvos is kérdőre vont, miért adok neki déli gyümölcsöt. Aztán, hogy miért adok húst. Miért adok tejterméket. Akkor mit adjak??? Telt az idő, és végre átjött hozzám a kétgyermekes barátnőm, aki érdekes dologra hívta fel a figyelmem az etetésnél, amit én észre sem vettem. A gyerek 3-4 falat után akar mindig kiszállni. Ekkor jöttem rá, hogy ez lehet, hogy nem normális.
Arni tényleg eszik pár falatot, aztán minden erőt bevet, hogy vége legyen, sír, kiabál velem. Fogalmam sem volt, mi ez, így szakember segítségét kértem. Rebeka alaposan megnézte Arnit, kikérdezett engem (apa nem volt hajlandó eljönni..), és elküldött gasztróshoz. Kiderült, hogy Arni refluxos, csendes reflux, és hogy Rebeka tanácsai alapján világos volt, hogy már nagyon nem a kanalazásnál kellene tartanunk. Hogy a hozzátáplálásnál teljesen fals tanácsokat kaptam. Hogy az allergének nem jól vannak bevezetve és majdnem kicsúsztunk az időből. Hogy olyan nehéz Arninak enni, mintha talicskával akarnék hegyet mászni.
Három irányból kezelte a gyereket: egyrészt segített megtanítani Arnit önállóan, darabos ételt enni, másrészt a reflux miatt bevetettük a szükséges változtatásokat, harmadrészt kiderült, hogy kicsit elcsúsztam lelkileg mostanában.
Féltem, hogy nem tudom kontrollálni a fiamat táplálás közben, eltávolodtam apától, a szülés utáni depresszióm nem lett kezelve, így egyéni pszichoterápiára kerültem (pszichológushoz). Arni önálló evéséhez megtanítottak arra, hogyan lehet ez biztonságos és élvezetes, és végre a stressz úgy tűnik elmúlt. Ennek 2 hónapja. Most ott ülünk az asztalnál, gyerekszékében ő, én mellette, együtt falatozzuk a gofrit. Fogalmam sincs, mi lett volna, ha nem kérek segítséget.
Mindenki csak legyintgetett, hogy majd elmúlik, ne aggódjak, ez normális.
Nagyon nem volt az, a gyereknek a nem jó evéspóz miatt kellemetlen volt a nyelés, voltak evési traumái (nem tudtam, hogy nem lehet erőltetni az evést), nem volt jó mintája (azt mondták: az evés tanult viselkedés, szegénynek nem volt kitől tanulnia ezt), és fájt neki az evés egy ponton túl (a reflux miatt). Szenvedett ő is, meg én is.
Ha tudtam volna.. Hála az égnek rátaláltam a megfelelő szakemberekre, nekik köszönhetően egyenesbe jöttünk, gyógyulunk.
Ja, meg válunk, mert a házasságomról is a terápiám során kiderült, hogy sosem működött, és az űrt a gyerek sem gyógyította be. Előre nézünk, és elvárásoktól mentesen építjük magunkat, közben a szakemberek fogják a kezünket.„
NÉZZÜK, milyen a nem jó technikai hozzátáplálás:
(fejlett gyerek még pürét eszik, tálca a nyakánál, nincs kapcsolat az étellel, a kanál helyzete sem jó, nem látja szüleit enni, nincs szemkontakt és felfedezés, rossz pozíció- próbál előre dőlni, nem tud, így nem fog enni pár percnél tovább)Optimális hozzátáplálás:
(jó a póz ÉS van lábtartó, tálca/asztallap JÓ magasságban, puha-fingerfood fejlettségi szinthez állítva, szülőket látja enni- hiszen az evés tanult viselkedés, felfedez)
A fenti eset a mi esetünk, egy a sokból, akiknél komplex probléma igazolódik.
18 hós kor alatt az evési problémáknak mindig van konkrét oka, és ez NEM az életkori sajátosság. Hiba legyinteni akkor, ha az evés elutasítását látjuk ebben az életkorban.
Valahogy sokszor kerülünk akkor a képbe mi, amikor már baj van, a gyerek nem eszik, vagy tünetei vannak, ennek lehet az oka az, hogy a megfelelő táplálási feltételekről nem sokan beszélnek, csak az elvárásokról.
Csapatmunkában hiszünk, és persze a prevencióban, hiszen a fenti hibákat is el lehetett volna kerülni -a táplálásnál-, ha a szülő a megfelelő tanácsokat kapja a megfelelő időben. Ezért igyekszünk tájékoztatni őket szakemberekként hiteles információkkal. A mi szakmai ismeretünk és az ő szeretetük segít a gyermeknek felfedező evővé válnia, és létrejön az etetés helyetti táplálás.
Hasznos, ingyenes tanácsok ITT.
Rendelési információk, új lehetőségek az ellátásra 0-18 éves korig ITT.
