Barion Pixel

Csecsemőtáplálás ükanyáink, dédanyáink, nagyanyáink, anyáink idejében

Csecsemőtáplálás ükanyáink, dédanyáink, nagyanyáink, anyáink idejében

 A zöldségek és gyümölcsök kerülése a halál miatt, orizás pép, szoptatós dajkák. Történelmi áttekintés.

 .

írta: Lukasz Rebeka, dietetikus

.

Összeszedtem a legérdekesebb forrásokat azzal kapcsolatban, elődeink hogyan táplálták a gyermekeiket. Rengeteg megdöbbentő dolgot tudtam meg, és rengeteg ma már megmosolyogtató tanácsot láttam. Sokszor éreztem úgy: „jaj, szegény babák!”. De hamar rájöttem, hogy akkoriban ezeket a tanácsokat gondolták modernnek. Az akkori anyák egy dologban ugyanolyanok voltak, mint most mi: a legjobbat akarták a gyermekeiknek.

 Ugorjunk is vissza a 18. század elejére.

A főúri családok gyakran alkalmaztak szoptatós dajkákat. A dajka feladata a szoptatáson kívül  a gyermekgondozás is volt, és nem csupán az elválasztásig: ezek a nők együtt éltek a családdal, gyakran életük végéig. A gyerekek kötődtek hozzájuk.

A jó dajka külsőleg ápolt, egészséges, nyugodt és békés természetű. Szoptatásra a legjobb dajka 20-30 év közötti volt, és ha volt gyereke, jó, ha közel egykorú volt a szoptatott gyermekkel.

A 18. század végére az egyház és az állam büntetéseket, fenyegetéseket alkalmazott, beavatkozni próbált (sikeresen) a női szerepekbe. Csak a családon belül született gyerekeket fogadták el, de azért voltak „megesett” asszonyok”. Nekik lehetőség volt a dajkaság. Így lehet mondani, hogy védettebb környezetbe, helyzetbe kerültek ezáltal, kaptak pénzt és szállást a szoptatásért cserébe (meghatározott ideig), társadalmilag pedig végül elfogadták őket. Ezek a nők sajnos a babájukat nem vihették magukkal.

Ekkor kezdték el a bábákat oktatni, kis füzetkék, könyvek által. Tanultak a szoptatásról, a gyermekek ellátásáról, a szülésről, stb.

A 19. Század végéig nem igazán vizsgálták a szoptatást tudományosan. A dajkák helyzete ekkor már kettős volt: társadalmilag kezdtek a peremhez tartozni, nevük összemosódott különböző szélsőséges fogalmakkal.

A 1800- 1900 között

a szülők legalább kilenc hónapos korukig elkerülték a hozzátáplálást, általában az első születésnapjukig szoptatták babáikat.  Általános vélekedés volt, hogy „minden veszélyes, ami nem anyatej.”

1800 körül már voltak folyékony állagú „helyettesítők, de ezeket még nem dúsították vitaminokkal, tápanyagokkal. Gyakran nem is tiszta vízből készültek és abszolút nem sterilizált cumisüvegből kapták ezeket a babák. Ezért gyakran nagyon betegek lettek, és a szülők emiatt féltek ettől a módszertől. Ha az anya nem tudta/vagy nem akarta szoptatni a babáját az első életévben, szoptatós dajkát béreltek inkább, hogy ezeket a betegségeket elkerüljék.

Ebben az időben azt hitték, hogy szilárd táplálékra nincs szüksége a babának addig, amíg nincsenek rágófogai. Amikor mégis adtak nekik enni a rágófogak megjelenése előtt, az hasonló volt amit az idősek (akiknek már nem volt foguk) vagy valamilyen fogyatékossággal (rágás/nyelésproblémák) élők kaptak. Pl.: zabkása marhahússal.

 A huszadik század fordulóján

a bébipüré elég furcsa volt. Kis mennyiségű forró vizet csepegtettek a sós lisztre egészen addig, míg egy pasztát nem kaptak. A pasztát ezután visszakeverték a forrásban lévő vízbe, egészen a püré állag eléréséig. Ezt lehűtötték, és előszeretettel adták a babáknak.

A gyümölcsöket és zöldségeket el kellett kerülni, amíg a csecsemők nem voltak legalább két évesek. Úgy vélték, hogy ezeknek hashajtó hatása van. A hasmenéstől a legtöbb akkori szülő rettegett, hiszen a korban a kolera és a vérhas hasonló tünetekkel járt. Ez a két betegség  ekkor nagyon széles körben elterjedt volt. A szülők nagyon féltek, és zavart okozott ezeknek a betegségeknek a jelenléte a hozzátáplálásban is.

A szülők azt hitték, hogy a gyümölcsök és zöldségek elkerülése az első években megvédi gyermekeiket a vérhastól és a kolerától, és esetleg magától a haláltól.

A 20. században

megjelent a tápszer, mintegy felváltva a szoptatós dajkákat.

A 1900-as évek elején a kutatók felfedezték a gyümölcsökben és a zöldségekben lévő vitaminokat. A szakértők megállapították, hogy ezek bevezetése a  korai babaétrendbe kedvező hatású az egészségre. Ugyanakkor jött a konzerválás és az élelmiszeripar iparosodása.

 Az élelmiszervilágot is elkápráztatta Horace Fletcher, a századfordulós amerikai egészségügyi élelmiszer-rajongó tanítása. Fletcher azzal érvelt, hogy minden falatot 32-szer meg kell megrágni a lenyelés előtt.

A rostokat a betegségek okának tartották. Míg a táplálkozási szakértők elkezdték ösztönözni a szülőket, hogy a csecsemőknek gyümölcsöket és zöldségeket adjanak, ők is nagyon óvakodtak a rostok beviteléről.

”A rosttartalmat csökkenteni kell”.

A szülőknek azt tanácsolták, hogy gyümölcsöket és zöldségeket adjanak a babáknak, de csak akkor, ha le tudják bontani a cellulózt (azaz passzírozzák át), és így megváltoztatják az élelmiszer természetesen durva textúráját.

Az eredeti bébipürék textúrája sima, szinte folyékony volt, rostmentes verzióban. Meg voltak győződve arról, hogy az babák emésztőrendszere nem elég erős a „durva ételhez”.

Mivel a csecsemők nem tudják teljes mértékben elrágni az ételüket, a szülőknek ajánlott órákig főzni az ételeket, mielőtt egy sima pürét tudnak belőle készíteni. Amikor a babákkal foglalkozó cégek megjelentek a 192O-as években, a szülők gyorsan be tudtak vetni egy könnyebb módszert gyermekeik táplálására. Úgy tűnt, hogy a tömegesen előállított, pépesített bébiétel tápláló, kényelmes és biztonságos.

A 194O-tól

kezdődően úgy vélték, hogy a tápszer és az üveges babapüré a legjobb választás a korai táplálásra. Éppen ezért a szoptatás drasztikusan csökkent. Amerikában azt gondolták, mindent elő tudnak mesterségesen állítani, sőt, így a legjobb. Jobb a tudomány, a technológia mint a természet. Ez a presztízs és a hatalom jele volt.

 A tendencia folytatódott a késői 70-es és a korai 80-as évek felé is, amikor a kutatók megismerték a rostok előnyeit. A tudósok azt is felfedezték, hogy a cukor, a só és a tartósítószerek adagolása egészségtelen. A vállalatok megkezdték a pépes ételek előállítását, ugyanakkor az eltarthatóságukat növelték.

1990 előtt más volt a világ Magyaroszágon is

(bár még bizonyos szakemberek ezeket a nézeteket vallják).

A szoptatást időre tartották megfelelőnek, az időt mérték, már a kórházban gyakran adtak cukros vizet és teát a babáknak. A tápszereket viszonylag hamar bevezették, így sok baba szoptatása végül nem lett sikeres. Akiknél mégis, esetükben anya választotta el a babáját, a szoptatási idő (kb. 6-12 hónap) után. A hozzátáplálást 3-4 hónapos korban kezdték. Pikler Emmi „Anyák könyve” című könyve (szerk. 1985) Magyarországon ekkor nagyon népszerű volt.

A mai 30-as korosztály bizony ebből a könyvből „táplálódott”.

Emmi korszakalkotó gyermekgyógyász volt.

Idéznék belőle néhány mondatot:

„ Az újszülött rendszerint már az első szoptatás előtt kap teát.”

„Ne hagyjuk túl sokáig mellen a csecsemőt! .. Egy szoptatás időtartama általában 20-25 perc.”

„Ne hagyjuk a csecsemőt dudlizni vagy aludni a mellen.”

„A második hónapban adhatunk gyümölcsöt, almát, őszibarackot, banánt, narancsot, körtét, sárgarépát, esetleg paradicsomot nyersen, pép vagy lé formájában.”

„Sok csecsemő már kezdettől fogva átalussza az éjszakát.”

„Ha felébre, helyesebb megszoptatni, mint sírni hagyni.”

„ Ha csak egy mód van rá, 4-5 hónapos kora előtt ne kezdjük elválasztani, s ne fejezzük be az elválasztást 8-10 hónapos kora előtt. 4-5 hónapos korban azonban meg kell kezdeni az elválasztást úgy, hogy 4-6 hetes időközönként egy-egy szopást más táplálékkal helyettesítsünk. Csak nagyon komoly ok esetén kezdjük el 4 hónapos kor előtt elválasztani, de 3 hónapos kor előtt semmi esetre sem.”

 „A második negyenév közepétől már más fehérjedús táplálékra is szüksége van a csecsemőnek. A hús, a túró, a reszelt sajt ésa  máj már az ötödik, a tojássárgája a kilencedik-tizedik hónaptól kezdve, fokozatosan bevezetve értékes, fehérjedús táplálék”.

„Ne etessünk háton fekve a csecsemőt! A csecsemő, akárcsak a felnőtt, háton fekve könnyen félrenyel akkor is, ha szívesen eszi, illetve nyeli le az ételt. Még nagyobb veszély, ha nem ízlik neki és nem nyel-háton fekve kifolyatni nem tudja, tehát az étel hátrafolyik és a légcsövébe kerülhet. … A hátán fekvő gyerek teljes passzivitásra kényszerül, önállóság legkisebb megnyilvánulására sincs módja. .. Amíg a csecsemő magától fel nem ül, illetve nem ül annyira biztosan, hogy mindkét kezét szabadon használja, ölben etessük.”

„Rágni csak akkor taníthatjuk a gyereket, amikor már legalább négy rágófoga van.”

„Soha, semmilyen körülmények között nem szabad erőltetni az evést!”

„Ne keltsük fel a csecsemőt! Aki kialudta magát, magától ébred fel, és frissnek, tevékenynek érzi magát. Akit fölkeltenek, az nem aludt eleget saját szükségleteihez képest. Ne ébresszük lehetőleg még étkezésekhez se.”

„A szeretet a csecsemő éltető eleme.”

„Bántják akkor is, ha akarata ellenére ételt tömnek bele, hiába teszik ezt szeretetől, mert a gyerek az erőszakot érzi. Ha napról napra sok ilyen bántás éri, egyre nyűgösebb, nyugtalanabb, egyre bizalmatlanabb lesz.”

„Főzelékkonzerv. Az utóbbi években forgalomba kerültek hazánkban is a csecsemők számára készült főzelékkonzervek. A magyar konzervipar többféle főzelékbúl gyártja az ún. bébiételt. A különböző színű, fedelű üvegek a különböző korosztályokat jelzik….. E készítmények előnye, hogy az előállítás során kevesebb a vitamin-ásványianyag veszteségük, mint a háztartási főzéskor. …. Megkönnyíti az anya munkáját, ha tart otthon néhány doboz bébikonzervet,…”

„Előfordul, hogy az alig néhány hónapos csecsemőnek ugyanazt adják enni -kicsit szétnyomkodva-, amit a felnőtteknek főznek. .. Nem tesznek jót a gyereknek ezzel a sietséggel. Van gyerek, aki súlyos hasmenést kap a felnőttek ételétől. A másik fejlődik ugyan, de puha, sápadt csecsemő válik belőle, ugyanúgy, mint abból, akit elsősorban liszttel táplálnak. ..”

„Ne vegyük szájba a gyermek kanalát, cumiját! A mi szájunk –mé egészséges állapotban is—tele van olyan baktériumokkal, amelyektől a csecsemő megbetegedhet. Ezért ne kóstoljuk meg az ételét az ő kanalával, és ezért ne hűtsük úgy az ételét, hogy megfújjuk.”

Ilyentájt (198O körül)

Amerikában az anyák 9O %-a inkább  a boltban vásárolta a bébiételeket. A kényelem, amit emiatt éreztek, kedvezett a bébiétel iparágnak, ahogy kedvez ma is.

Az elmúlt évtizedben

a bébiételek az egészséget jelentették. A kutatás folyamatos változása mellett a szülők döntése, hogy gyermekeiket hogyan táplálják, eltolódtak a másik irányba. Az utóbbi években világossá vált, hogy a friss élelmiszerek nemcsak a baba, hanem az egész család számára is a legjobbak. A szülők egyre inkább maguk készítik babáik ételeit. Egyes adatok szerint a kereskedelmi forgalomban előállított bébiételek értékesítése Európában folyamatosan csökken.

 A mai, modern szemlélet szerint preferáljuk a gyermekünknek szánt étel házi elkészítését. Így a családi ételek ízvilága, az állagokban való átmenet, a friss alapanyagok kínálása és nem utolsó sorban az allergének bevezetése is megvalósul. A gyakori ételallergéneket (tejfehérje, tojás, szója, búza, hal, földimogyoró) nem igazán lehet üveges bébiételekkel bevezetni, hiszen azok számos eljáráson mennek keresztül, mire a gyermek tányérjába kerülnek. Gyakran az üveges bébiétel idősebb, mint a gyerek, aki eszi..

Mégis, az üveges bébiételeknek is meg lehet a hasznuk, ahogy az ingyenesen letölthető Hozzátáplálási Kisokosunkban írtuk: „Természetesen van olyan helyzet, amikor nincs módod főzni (utazás, pihenés, fáradtság, betegség stb. miatt). Ilyen helyzetben nyugodtan használd az üveges bébiételeket! Ne legyen bűntudatod! Mindenkivel előfordul, hogy bármilyen oknál fogva nem készít ételt gyermekének, ilyenkor nagyszerű  segítség az életkorhoz illő üveges bébiétel.”

 Érdemes ezt az ingyenes anyagot letölteni, hiszen a mai kornak megfelel, a legjabb nemzetközi ajánlásoknak megfelelően készítettük neked. A Kisokos a dupla szakmai ajánlással rendelkező „Hozzátáplálás szakemberektől” c. bestseller könyv kivonata.

Lehet, hogy pont ezt a könyvet fogják száz-kétszáz év múlva megmosolyogni. Majd az unokáink kuncognak rajta, hogy „jaj, nagyi, komolyan így csináltad?” Addig is: mi itt vagyunk és a Kisokos letöltések miatt bármilyen ajánlásban változás van, azt kiegészítjük és küldjük a legújabb verziót e-mailben. Reméljük, sok sok év múlva is lesz „Kiskanál Kommandó”, ha a fiatal generáció átveszi tőlünk a munkát. Ki tudja, lehet hogy ez a generáció éppen most tart a hozzátáplálásnál… 🙂

Felhasznált irodalom:

Amy Bentley: “Inventing Baby food”, 2O14

Deáky, 2OOO

Domby sámulel (1729-1807): Orvosi tanítás a Gyermekek nyavalyáinak megesmérésekről és Orvoslásokról

Innocenti Kiáltvány, 1990

Csabai Krisztina előadásai (PPKE)

Pikler Emmi (szerk.) “Anyák könyve”, 1985, Medicina Kiadó

kép:

Sir William Quiller Orchardson – Master Baby, 1886

Lukasz Rebeka
Lukasz Rebeka
dietetikus, csecsemő-szülő kapcsolati konzulens, a Kiskanál Kommandó alapítója Évek óta foglalkozik gyerekekkel, személyesen és online egyaránt segítve a szülőket. A célja, hogy a szülők etetés helyett megtanulják táplálni gyermeküket. Fő érdeklődési területe a koragyermekkori táplálási problémák és a hozzátáplálás. Nagy hangsúlyt fektet a legújabb szakmai ajánlásokra és a fejlődésre, ezért rendszeres résztvevője és előadója a hazai gyermekgyógyászati konferenciáknak. Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete Egészségértés díját 2018-ban vette át a Kiskanál Kommandóért, amely könyveit és kisokosait a Házi Gyermekorvosok Egyesülete és a Magyar Gyógyszerészi Kamara szakmailag ajánlja.

KÖZELGŐ ESEMÉNYEK

ÚJ KISOKOS

KISOKOSOK

Ingyenes letöltés

error: Vedd fel a kapcsoaltot velünk, ha szeretnéd átvenni anyagainkat.
+